United States or Somalia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Már csak sötéten bámult bele a tüzvonalba, a mit a vörös lámpa nyomán még mindig maga előtt látott az alkonyatban s magában dörmögött: Ha tiszt ül fel vagy valami dáma, vele engedik még a kutyát is. A szegényt nem, pedig ez a kicsi kutya itt már nem ugat meg senkit. Gyerünk szép lassan. Megint nekivágtak az utnak a kerítés mellett.
Aztán egyszerre azt hitte, hogy fölfedezte, hogy mi a baj. Fanatikusan ragaszkodott magában ahhoz, hogy mindennek, nyomoruságnak, csapásnak, betegségnek az a bizonyos egy ember az oka, s szilaj gyülölettel kezdett róla beszélni. Ő! Megint találkoztál vele? Bántott. Ne törődj vele. Majd megalázkodik a felfuvalkodott, s akkor köpjél a szemébe. Csapd pofon... Csak várj...
Itt megint elveszne a homokban a társalgás szűken eresztő patakocskája: ha a kereskedő a grófnétól meg nem kérdezné: hogy ugy-e bár ikrek ezek a kis gróf urfiak? Igen is. Ikrek. Mind a kettő a nagysádé? Megint végünk van. Most aztán a gróf akar velem beszédbe elegyedni: Hexameterekben szokott ön irni, ugy-e, vagy pentameterekben? Ahán! Ez revánzs volt a poroszka lóért!
Már miért? kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád. Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt mondja Drága Milos. Egy ember nem ember. Hivatalban. Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú szemrehányással: Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget lát azon a vályún.
Az öreg komoran nézett maga elé és a vendéghez szólott. Mikor jöhetek el az írásért? Egy kis csend lett, de aztán megint szaporán beszélt az előadó ur. Otthagyta az öreget. Fiatalt keresett magának. Vagy igazabban az öreg kidobta... Igazán? Persze. Hét gyereket hagyott otthon. Jó vérű fehérnép...
A sebesült Nagy főhadnagyot Heiszer bácsi gondjaira bízom. Egyedül maradok az elcsendesedett csatatéren és megint szomjuság kínoz. Fölkeresem az erdei forrást és vizet szállítok a Pokoltorokba az ottmaradt Reginának is. A szegény kis Regina megkínoztatása és megmentése. Egy sajnálatos tévedés, melynek két becsületes orosz esik áldozatul.
Át kellene vágni a mezőn, gondoltam és mentünk tovább az úton, az ismeretlen rém előtt, amerre ő akarta. Néha futottunk. Kövek gurultak szét a lábaink alatt. Majd megálltunk és szembenéztünk a kísértettel. Néha elmaradt s csak távoli, rohanó dübörgése hallatszott. Aztán megint utánunk jött és mi legyőzve, agyonhajszolva, tehetetlenül vánszorogtunk tovább, előre.
Leginkább azt nézte, hogy ifjabb Novoszád Ferenc meg a szobaur hogy játszanak a Lenkével. Dobáltak neki kukoricát és tanitották. Délfelé gyakran mondta a szobaur: A fene egye meg ezt a Lenkét. No, Novoszád ur már megint nem dolgoztunk semmit. Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he. Az enyéim nem felelte a szobaur és komoly lett és a vászon elé ült.
Atlasz úr tökéletesen le volt fegyverezve s minden további ellenállás nélkül át kellett adnia magát Boglár Kálmán pártfogó barátságának. Megint úgy érezte magát mellette, a mint a kastély szőnyeges folyosóján tovább haladtak, mint hajdan, szegény árendás korában, midőn egyik-másik nagy úr kastélyába beosont, hogy megvegye búzáját vagy gyapját.
Hogyan van az, hogy én, ha kimegyek a nyefszki prospektre ott találkozom a te öcséddel; ha megyek az angol rakpartra, megint találkozom a te öcséddel; ha a nyári kertben sétálok, ott is megint találkozom a te öcséddel? Hát nincs a te korhely, naplopó öcsédnek egyébb dolga, mint minduntalan ott csavarogni, a hol én járok?“
A Nap Szava
Mások Keresik