United States or Bosnia and Herzegovina ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megnyálazza a pipaszár végét, hogy erősen álljon a makrában. 5-ik percz. Előkeresi a dohányzacskót a korcza mellől. 6-ik percz. Kicsavargatja a dohányzacskót. 7-ík percz. Megtömi belőle a pipát. 8-ik percz. Meglóbálja a dohányzacskót, hogy összemenjen benne a dohány. 9-ik percz. Megint eldugja a korcza mellé. 10-ik percz. Agyarába fogja a pipát. 11-ik percz.
Megint kerülget. Itt van mellettem, csak a kezem kell kinyujtani s megfoghatnám, hogyha teste volna. Iszonyu, borzasztó nyavalya, még senkise látta s mégis ugy szorítja a torkom, de ugy... Megint bosszankodott tán a gyermekekkel? Igen, megint... Aljasok, hitványak... Most is itt kettő, egy fiu meg egy leány... Hagyja... Lássa, ez a baj. Minek izgatja magát.
Idefent megint összeakadt Hevessy urral. Egyszer futólag találkoztak az utczán, s a kis fakó boltos, a kinek különben Maricsek János volt a neve, babonás félelemmel tért ki előle. Akkor már vége, gondolta magában, akkor én már nem jutok álláshoz, ha te is ebben a városban vagy. Te keresztülhuzod az én kis számadásomat.
Érezni kezdtem sérült ballábamon a bakancsomat. Mintha az a szerencsétlen folt, mely időközben tökéletesen megbékült ellenségnek mutatkozott, ismét megharagudott volna és mintha valami afféle szándékot vett volna nyomorult bőrfejébe, hogy megint bosszantani fog... Nem gondolok vele. Bár azt szintén erősen elhatároztam, hogy amint csak lehet, rögtön más lábbelit szerzek.
Nem tudom, mennyi ideig szundíthattam ebben a lankasztó délutáni forróságban, mely úgy rebegett a mezőségek fölött, mintha a földet belülről fűtötte volna valamely láthatatlan gondviselés.. félálomban azonban megint csak úgy tetszett, mintha a közelemben kuporgó hegyimanó fölriadt volna mozdulatlanságából és megrázott volna... Kelj föl! Kelj föl... stéh auf! kiáltotta fülembe rémült hangon.
Emlékezünk arra, hogy derék közvetitőink azon időben még kábultak voltak a rémülettől, azt hitték, hogy becsületeseknek muszáj lenniök, mert máskép felkötik őket. Akkor még birtak volna velük. Azóta azután már rájöttek arra, hogy nekik ez a háború tulajdonképen csak az ő diadalmas offenzivájuk ellenünk és szokásuk szerint megint győztek.
Csak arra emlékszem, hogy az oroszok közvetlenül ezután hirtelen visszaugrottak és egyszerre lőttek... Nyomban utána megint két lövést hallottam... és láttam, hogy mind a ketten összerogynak... A leány most megint rám emelte szomorú tekintetét. Te ölted meg őket? Némán intettem, hogy én.
A mezei munkások dühösen dolgoznak és úgy káromkodnak, mint a jégeső. Alig akarnak szünetelni egy kissé, már megint fölbukkan a földesúr alakja, a mint össze-vissza csatangol a sáros dűlőutakon. Most pillantja meg a legszebb képet. Csupa sugár, csupa mosoly, a mit lát.
IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi jó időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... IDA: Az is léhaság, ugy-e János hogy valaha én is fiatal voltam? Hát illik ez hozzánk öregekhez? IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám ...
A vadőr katona volt; fegyelemhez szokott; szó nélkül engedelmeskedett. Csak féloldalt pislogott a leányra és azt gondolta magában, ami neki tetszett. Éppen csak az igazat nem gondolta. A gyepre dobott vadorzópuskát észre sem vette eközben. Amikor eltünt és ők ketten megint egyedül maradtak, Balázs rámordult a leányra: Most megölelhetsz.
A Nap Szava
Mások Keresik