United States or Honduras ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem haragszik rám, grófnő, hogy sorsom elmondásával s érzelmeimmel untattam? kérdé szomoruan Dózia. Ellenkezőleg! Köszönöm bizalmát, s majd máskor folytatjuk e tárgyat, de mára elég! Nemde, maga is fáradt és álmos?
Különben a legujabb bonmot az, hogy Kasselben a deficit soha sem deficiál. Viszonttalálkozásig! Különféle prédikácziók egy és ugyanazon textus felett, ha majd a fővárosi elegáns világ extra-papot fog tartani a maga számára. Textus: Illés próféta pediglen sokat éhezék vala a pusztában, a midőn is a holló táplálta őt orrában hordott eledellel; elvégre pedig felviteték az égbe tüzes szekéren.
Egye meg amazokat a fene... Helyezze magát kényelembe, tanácsos úr, nevetett vidáman az óriás, ez itt a mi szállásunk, tetszik látni, háromszáznegyven méter az egész, de jó, finom szállás. Egy kicsit még itt-ott beesik az ólomeső, hanem majd becsületesen kiépítjük, ha kiépítjük. Addig is csak úgy, mint otthon! Dél felé jelenteni fogom a kapitány úrnak, hogy berukkolt.
Mondja meg neki, hogy még ma kotródjék ki az udvarból. Az ispán intett, hogy ugy lesz. Élelmes ember a kovács, holnap ugy is visszakunyorálja magát. Levelek is jöttek. Majd holnap. Sürgősek. Kadar annyira megszokta már ráhagyni mindent erre a józan egyszerü emberre, hogy még a mostani lelki állapotában is gépiesen engedelmeskedett neki s együtt mentek fel a szobába.
Ezzel az estét üdvözlik, majd az éjfélt Almással fogják világosítani. Eddig mérséklettek voltak az idegen szavai, s épen semmi különöst sem mutatók; de most egy percz alatt elváltozott arcza, előbbi hidegségét egy majdnem határtalan dühnek jelei válták föl, és szörnyű káröröm és boszúvágy lőn uralkodóvá vonásaiban, a mit szántszándékkal nevelt.
Barátom, a ki meghalt, az nem eszik, a ki nem eszik, az nem éhes, a ki nem éhes, annak nem kell anticipatió. Ön meghalt: ergo önnek nem kell több előlegezés. Ugyan kérem, legyen szives hát legalább egyet azokból a hirlapokból ide adni, hogy legitimálhassam vele magamat a házigazdámnál, ha majd a házbért kéri, hogy én meghaltam. Tessék, akár kettő: de visszahozza, mert beköttetem.
Még nem láttam. Leveleimet vissza. Poste restante lehet majd később. Lakodalomra jőjj. Schmukk hol?“ 18., 19. és 20-ik telegrammok. Kőszénfi Gyémántfihoz, Szivárványfihoz és Reginához. „Gratulálok. Pénz szűk.“ 21-ik telegramm. Szivárványfi Regina Kőszénfihoz. „Férj szörnyeteg. Három nap négyszer verekedés. Jőjj szabadíts.“ 22-ik telegramm. Kőszénfi Reginához. „Idei méz keresett. Ára emelkedő.
Mellette az asszony gyapotkendőbe bujva reszketett s egy kis cseléd a kisasszony után jajgatott. A gazda is halvány volt és aggodalmas, hanem keménykedett s gorombán leszidta a siránkozó gyermeket: Eredj pokolba: mit nyávogsz itt a nyakamon. Majd megjön, ne félj. A kisasszony még reggel bement a városba.
Ha fütyölt a masina és lassu méltósággal begurult az állomásra, átkozódtak s olyan szemet meresztettek a csinos, kaczér állomási épület felé, mintha föl akarnák gyujtani egy pillantásal. Némelyek már mondogatták, hogy majd megmutatják ők a kormánynak, hogy mi az, kivenni az ember szájából a falatot s hogy lesz még követválasztás ... de ezeket megvetette a többség.
Ez, midőn a csatát mulhatatlanul veszve s embereit széledve látá, egy sebes fordulattal eltünt Karácson elől, s majd oly hirtelen a legrövidebb s legbajosabb úton a csatatérről is; a szaladók nagy része Huszt felé sietett ijedtében s az eddig cselt félő várbeliek most kirontottak részt venni, ha nem meggyőzésében, legalább büntetésében ellenségöknek.
A Nap Szava
Mások Keresik