United States or Cocos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Próbálja meg, tanuljon bele... Bajos az, nagyságos ur... Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut felé meredt a szeme és retteneteset kiáltott. Tódor! Te bitang! Jobbra, jobbra! Megint a diván felé fordult s most már dühös volt nagyon. A Czézár majd agyonrugta Menelaust. Rongy paraszt, ugy czibálja a ló, a hogy akarja. Megint kifelé nézett s ujra rákiabált a legényre. Marha! Bolondulj meg!
Majd meglátjuk... Most csak az a kérdés, ki lépjen be először hozzá? Természetesen grófné lesz az. És ön addig várakozni fog itt az ajtó előtt? Ezt alig fogadhatom el. Az én ügyem nem sietős. Sétálni megyek, s félóra mulva visszatérek.
Köszönöm. Majd tudatom ezt Eszthey gróffal, talán érdekelni fogja őt. Eszthey gróffal? Természetesen! Ajánlom magamat kegyeibe, gróf úr, mondá nevetve Kardos s meghajtván magát, távozott, míg Enyingi belépett a kapun és fölhaladt a lépcsőkön, hogy Oroszlayval beszéljen és esetleg, úgy, a hogy tudja, megnyugtassa.
Ida néni izgatottan legyintett: Te ezt nem érted édes öregem. Már itt én jobban látok. Az a leány majd meghalt Pali után és most elhidegül tőle; pedig hős volt a mi Palink; harcolt, fogságba került, ahol bizonyosan mindig gondol a menyasszonyára; ha nem is voltunk még egészen annyira; de annak a leánynak nem illett, nem volt szabad Palit elfeledni. A mi Palinkat.
Legényeit lóra parancsolá; csapatát lassu lépéssel vezeté a kimutatott hely felé; majd legényét, Körmös Ferit szólitá magához, annak titkosan adá utasitásait; hogy sietve menjen előre, öltözködjék át labancznak; a hegyek közt keresse fel Smid embereit, adja tudtokra, hogy ő felmondott Tökölinek; ő és legényei már levágták szakállukat, süveg helyett kalapot nyomtak fejökre; ha szivesen fogadják, átjönnek labancznak.
Az ügyvéd úr majd ajánl mást, nemde? Most pedig menjünk a kertbe... Holcsi örömben úszott. Midőn a ház egyik erkélyére léptek, hogy áttekintsék a park természetes szépségeit, mert a kertészet nem jöhetett számba, munkás kezek nem látszottak sehol.
Ti már a kezdetnél annyi akadályt gördítettetek elénk, hogy ezúttal csupán a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg! Cynthia, nem értelek! Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Különben nem lesz erőd az újabb próbára! hangzott a lángok közül, és a koronás szalamandra teste összeolvadt az athenora lángjával.
A kutyák majd megették; ott hörögtek, vicsorogtak körülötte, amíg szorongó káromkodására valami rekedt hang el nem parancsolta őket onnan. Ki maga? kérdezte a jegyző meglepetve. Én itt a bakter vagyok, kérem alássan. Hol: itt?! Én nem ösmerem magát. Itt a Galagonyás majorban; itt vagyok én a bakter. És ösmerem ám a téns jegyző urat.
Ahogy ez el tudja húzni a »Repülj fecském«-et, vagy a »Kék nefelejts«-et!... Úgy elpityeredünk, de úgy a hegedűje sírására, mint a vén asszonyok. Majd meg tetszik hallani! Még a Morelli kapitány úr öreg granicsár-szíve is belenyefeledik, mit mondjak többet? Az őrmester hátra nézett.
Félóra mulva kijött az öreg Bojth, Veress elkisérte a kocsiig s türelmesen hallgatta, a mint motyogva magyarázott valamit: kávéskanállal kétóránkint, azután jön a por ostyában, erős leves, csirkehus, a többit aztán elvégzi az Isten. Veress ráintett a fejével, hogy: igen, a többit majd elvégzi az Isten, s azzal visszament a házba.
A Nap Szava
Mások Keresik