United States or Tokelau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem tudom, miért vágtam ezt ki oly büszkén, hogy szinte lobogott benne a kevélykedés, a hatás azonban visszájára sült el, mert a leány arca kiderült, sápadt ajkain pedig megjelent egy könnyű mosoly. No, végre! Csakhogy már idáig is elérkeztünk. Akármilyen szegényes is ez a mosoly, mégis csak szivárványa a léleknek vihar után, amelynek hatása megtört.
Itt barangolt egész nap, puskával vállán, de ritkán lőtt vadra, még ritkábban találta el s valódi csoda volt, ha egyszer-másszor mégis hozott haza valami vadász-zsákmányt.
Így a tatárok akadály nélkül ugraták által az alacsony sánczokat és vágtattak keresztül a hídon. Hátul azonban nem tágíta rajtok a magyarok fegyvere, de mégis nagyobb részök megszabadulhatott. Abdul khán, midőn mentve látá seregének nagyobb felét, hogy ezt tökéletesen bátorságba hozhassa, elhatározá a még hátralévőket föláldozni.
Utóbb mégis csak lebukott, nyakszirtjére esett, meghalt, eltemették s plaine parade volt neki kirukkolva mint az özvegy többször említette is egy egész század a regimentből. Ezen gyakran elmerengtek, ő és Miklós. A számtiszt estéit rendesen otthon töltötte. Korcsmába soha nem járt, ő maga főzött magának s a denaturált spirituszon rostélyost is sütött.
Az asszony a sir fejénél gubbasztott, kimeresztve a nagy szemeit, az ura pedig most már a nagycsizmás lábával is szórta a földet a kicsi gödörbe, a mi pedig, mintha ette volna a rögöt, alig akart megtelni. Mikor mégis fölkerekedett kettejük közé a pup, elsőnek fölállott az ember s valósággal fölczibálta maga mellé az asszonyt. Gyere már no! Nem éjszakázhatunk itt.
S ebben a meggyőződésben élve, mégis képes volna elkövetni a helyrehozhatatlan ostobaságot? Ha nagyon szépen kér rá valaki. De igen nagyon szépen kell kérnie!... Van magamhoz való eszem, de a férfiak gyöngék s a leányok erősek. Valami érthetetlen fegyverök van, amelytől félek, mint ahogy a zuluk félnek a fehérember Winchester-fegyverétől. Különben nagyon részeg lehetek, mert bölcselkedem.
Azt akarom, hogy ti is úgy örüljetek menyeteknek, mint én a feleségemnek, mert az én boldogságom csak akkor lesz teljes. Mégis csak jó fiú ez a Sándor, mondá az öreg asszonyság elérzékenyülve. Mondd hát, anyám, igaz lelkedre, folytatá Sándor hirtelen hozzá fordulva, nem tenne téged boldoggá, ha boldognak látnád fiadat?
Mikor a kiskapu előtt a villamos lámpa legelsőbb este kigyullad, a folyosón ahogy az asztal mellett ül János, elfújja a gyertyát. Nem köll mán ezöntúl mondja jó kedvvel a feleségének mert emitt az ingyen világító. Az asszony Jánosra csodálattal tekint. János mosolyog és kedvtelve tekint a villamlámpa felé, amely végigvilágítja az ámbitust. Mégis csak szép dolog ez a kitalálás véli.
Vékony Györgygyel nem tudom kiállani a konkurrenciát. Miért? Mert bármily alávaló, nyomorult, piszkos, izgága és hirtelenkezü ember ez a Vékony, Juliska mégis őt szereti, nem pedig engem. Tehet erről Juliska? Nem. Sem ő, sem Vékony György, sem én. Sors bona, nihil aliud.
Addig nem nyúlok a setét hatalmak eme megrontó fegyvereihez, míg más fegyverekkel tudok küzdeni. Holnap újra megkezdem a nagy műveletet! Eddigi kísérleteim biztatók ugyan, miután az anyagon némi transmutatió mutatkozik. De mégis hiányzik valami.
A Nap Szava
Mások Keresik