United States or New Caledonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megkerülte a nagyudvart s az istállók felé tartott. Olyan egyenesen járt, hogy aki messziről látta, okvetetlenül azt mondta magában: Ez vagy főherceg, vagy egy becsipett ember, aki mindenáron nagyon egyenesen akar lépni. Kitünően tartotta magát. De hogy végre nyeregben ült, mégis nagyott lélekzett.
Sándor azt felelte, hogy erre a dicsőségre épen nem vágyik; Atlasz úr hát nem ragaszkodott eszméjéhez, hanem azt mégis kikötötte, hogy a fő szentet atlasz ruhában fessék a képre, a mi finom czélzás lenne arra, hogy az Atlasz-család pénzén készült.
De mégis kíváncsi volt rá, hogy miért szökött meg ez a fiatal leány az övéi mellől; mi hozta ide, holott nagy kényelemben élvezhetné az emeleten a dolce far nientet.
Hát talán tetszenék mégis holnap benézni hozzánk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tessék mondani, hogy illetékes forrásból tudja, hogy az áru sokkal olcsóbban kapható és hogy be van csapva... A vendég felállott. Ugy látszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv kiváncsisággal kérdezte tőle: De hát micsoda boltos ön? Ide jön denunciálni a saját üzletét... Én kérem, én... Ön hát.
Megfogjam a kezét, vagy ne fogjam meg?... Az ördögbe, hát ez igazán szamár komédia... Nem jól gondolkozol, Regina próbáltam megkockáztatni egy ügyetlen hízelgés-félét, tudnod kellene, hogy már annyira hozzám tartozol, hogy inkább levágatnám a félkaromat, semhogy valamiféle bajba sodorjalak. Hozzád tartozom? Akár csak az édes testvérem. Mégis itt akarsz hagyni?
De még kiskoromban Holicsra szakadt. Én is ott tanultam ki a mesterséget. Mégis csak jó lesz neki Terka is! gondolja az asszesszorné, miközben a gyáros ismét a másik asztalhoz megy át. Ott a városházabeli urak arca már ugyancsak kipirult, mind türelmetlenebbül pislogtak át rá. Kuny tudta, hogy énekelni szeretnének s tőle várnak biztatást. Intésére a nótárius is a másik asztalhoz kerül.
Az új tétel tajtékos hullámai már vágtatnak, mint az elszabadult csikók, lebegő sörénnyel. És viharos crescendóba zendül a megsokasodott hegedűk vad zokogása: Mi után futsz hát? Amit elérhetsz, sohase teljesség. Amit elnyersz: azért nem érdemes küzdeni, amiért érdemes: soha el nem nyered. Futsz mégis, vergődsz és gyötrődöl, miért, miért?
De most mégis úgy ült az asztalhoz, mint Boglár Kálmán meghívott vendége. Sőt maga Atlasz úr is úgy érezte magát, mintha csak vendég volna saját asztalánál, még pedig hívatlan vendég, a kinek adnak ugyan enni, de különben nem sokat törődnek vele. A hangot Boglár Kálmán vitte az asztalnál s ha valami idegen véletlenül belép a terembe, bizonyára őt nézi a házi úrnak.
Első sorban, mint legalsó válfaj, említendők a bocskorok, amelyek egyáltalán nem dicsekedhetnek az ifijúr rokonszenvével, miután fölöttébb sok madzaggal köttetnek a lábaihoz. Az asszonykezek által pamukból eszközölt lábtyűk már jobbak, mert azokat akkor rúgja le ifijúr, amikor épen kedve tartja. De a legjelesebb mégis a kopogós cipő.
Csodák pedig már rég nincsenek... tehát hogyan került akkor mégis ide az én gyufatartóm? Bolond ügy. Leghelyesebb, ha megmakacsolom magamat és úgy teszek, mintha az egész rejtelmes dolog csöppet sem érdekelne. Bánom is én, akárhogy került ide ez a jószág! Semmi közöm hozzá. A vörös kipottyant a gráciából... Gyerünk tovább.
A Nap Szava
Mások Keresik