United States or Puerto Rico ? Vote for the TOP Country of the Week !
A keresztyéneknél nem megy a házasság csak úgy futtában; tudhatod, hiszen te is keresztyén vagy. Mihelyt aztán vége lesz a sok ünnepnek, mindjárt beszélek Sándorral okosan és fejéhez verem ezt a levelet. Mindegy, én mégis jobban szeretném, ha még ma, az ünnep előtt beszélnél vele. Hogy beszéljek vele, mikor nincs itt?
Ne szorítsd a kezemet... hagyj békét a karomnak. Mondd, hogy szeretsz. Nézd, hogy epedek érte. Vallj nekem szereimet, egyetlen egyszer, most. Menj az asszonyodhoz. Itt vagyok, egyetlenem! Nála vagyok. Ahhoz menj, ahhoz a másikhoz... Ej, nincsen. Te édes, egyetlen, drága. Aki a levelet írta, ahhoz menj, mondom. Úgy e, gyönyörű stilus? Másodszor vagy odáig miatta.
Tegnap sürgős levelet vittem Klára kisasszonynak, de úrnőm csak annyit mondott, hogy adjam át a cselédnek s választ ne kérjek. Eszthey grófné tünődve ment le a lépcsőn. Okvetetlen tudni akarta, mi történt Dóziával az ügyvéd elfogatása után, kinek valószinüleg lezárták lakását.
A kegyelmes ur egy perczig azon gondolkozott, hogy mi is hát voltaképpen érdeme a díszpolgárságra és rájött, hogy semmi. Szégyenlette magát a levél elolvasása után, mert bizony igazán elfeledkezett erről a kis fészekről, Szüts Tamásról, meg a többiekről. Mosolygott, ujra elolvasta a levelet s hátradülve székében, teljesen átengedte magát az emlékeinek.
Dózia élénk tekintettel kisérte távozását, s midőn az eltünt az erkélyről, lassan elővette zsebéből a levelet s a következőket olvasta abban. Szeretett drága Dóziám!
Úgy van, szólt közbe Atlasz úr, én vagyok, azaz Sándor a patrónusa, de én fizetem. Most már nem csodálom, hogy annyira pártolta ezt a Boglár Kálmánt. Olvasd tovább a levelet, fiam, most jön a java.
Dózia tehát legfeljebb maga vihette volna levelét a tornyosi állomásra, hogy azt ott föladja; de az gyalog másfél órányira feküdt, s annyi ideje a távollétre nem volt, sem pedig bátorsága, hogy az erdőn keresztül egyedül nekiinduljon a hosszú útnak.
Ki írta ezt a levelet? kérdé Sándor rekedten. Alá van írva a neve, felelt Atlasz úr félénken. Jer velem, mondá Sándor, megragadva apja kezét és az ajtó felé vonta. De a mint a tornáczra léptek, megállt, mintha más jutott volna eszébe. Melle erősen zihált, homlokán kiütött az izzadság. Nem, nem hozzá, mormogott, mintegy magához beszélve. Előbb világosság kell, meggyőződést akarok.
Én nem vagyok olyan tanulékony, mint ez itt. Édes. édes, édes! búgta a férfi boldogan. Hozzám ne nyúlj! Hisz minden szavad féltés, minden mozdulatod féltés. Utállak, gyűlöllek. Nem, te szeretsz, csak nem bírod mondani. Hogy áldom azt az asszonyt, meg a levelét! Neki köszönhetem, hogy a szerelmedet érzem.
Talán már le is feküdt, és gondoltam, éjjel úgy sem tehet semmit, elég, ha másnap reggel kapja meg a levelet. Ne haragudjál, ha talán rosszúl tettem... Add ide azt a levelet, mondá Sándor.
A Nap Szava
Mások Keresik