United States or Uruguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
Éppen el akarta hagyni az ebédlőt, midőn hevesen föltárult az ajtó s Holcsi rohant be rajta, izzadtságtól borítva, mintha futott volna. Honnét jön? kiáltott föl kinézésétől megriadva Klára. Jer szobámba, ott majd megtudod, de előbb egy levelet kell fogalmaznunk.
Szervusz Juci! förmedt a meglepett házaspárra, amikor megpillantotta az egész familiát a nagy eperfa alatt, ahol gyékényzsöllyék kináltak kényelmes pihenést. Mit szólnak ehhez? Olvassa csak, szomszéd! és mialatt a levelet mérges mozdulattal nyújtotta oda az inspektornak, panaszt tett Janikára az édesanyja előtt: no iszen Juci, te is szépen neveled a gyerekedet!
Leonhardus, felejtsük az egészet! Mirevaló ez az ellenségeskedés? Bornemissza indulatosan eléje dobbant. Nem félek tőletek!... E levelet pedig magam fogom fenséges urunknak, Mátyás főhercegnek bemutatni. Azt nem fogod tenni, Leonhardus! De igenis megteszem! Nem félek tőletek! Kezemben a győzelem és hatalom! dörögte szilaj lábdobbanással, a bíborvörös kőre és az arany edényre mutatva.
A kis leány azt felelte, hogy azt a levelet titokban kell a nagyságos asszony kezébe adni, mert ő azért jó borravalót kapott, és a felét nekem ígérte, ha magamra vállalom a levelet. Bizonyosan inasnak nézett, a mi máskor is megesett rajtam, és már homályos volt, nem láthatta, hogy úr vagyok. Neki hagytam a borravalót és átvettem a levelet, de már késő volt, nem akartam Klárát háborgatni.
Növekvésiben egy idejig eleinte finom levelet adott a sejömbogaraknak, azután epröt termött, később árnyékot vetött alatta pihenőkre, most pedig kanál lött belüle, kis kanál az onokának, úgy híjják, hogy Marci, hanem borzasztó játékos fattyú.
Egy levelet hoztak a grófnőnek, mondá a komornyik Veronikához lépve, s átadva azt, ki rápillantva az írásra a borítékon, csodálkozva szemlélte a teljesen ismeretlen betüket. Kitől van? kérdezte Hermance grófnő. Nem tudom. Ha megengedik, fölbontom, mert oly különös érzésem van, mintha a levél fontos tartalommal bírna.
Hála Istennek, gyermekem, hogy itt van, kiáltott föl Holcsi s észrevette, hogy Dóziának sötétpiros lett arczocskája s szeme elborult, mely pár pillanat előtt még boldogságban tündökölt. A rossz lelkiismeret, gondolta az ügyvéd. Kiván valamit tőlem? rebegte elfogultan a leányka. Mindenekelőtt olvassa ezt a levelet.
Minden erőmet arra fordítom, hogy kegyednek szép és boldog jövőt teremtsek.« Maga se tudott volna számot adni magának, minő visszás érzelmek közt olvasta e levelet. Örülni, reménykedni akart, de nem tudott.
Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygás csakhamar lefagyott ajkairól. Hát így vagyunk! kiáltott fel kitörő dühvel, midőn elolvasta a levelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcső legyek a lábaitok alatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszul kifundálva! Hogy is írja csak: »Bornemissza valamit, titkol, rejteget előttem!
A gyapjúval tömött zsákok egymásután vándoroltak át a liburnára. Az aedilis nyugodtan írt. Vale, kanyarította végre oda az utolsó szót s forró viasszal zárva le a levelet, rányomta pecsétgyűrűjét. Azután átadta a kormányosnak, meghagyva, hogy másnap, ha a derék Ancus Porcius Testa kijózanodik, juttassa annak kezéhez. A kormányos meghajolt és köpenyébe rejtette a levelet.
A Nap Szava
Mások Keresik