United States or Indonesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A lány zsebretette a levelet s konokul elfordult az iróasztaltól. Később, a mikor már elment a kalapja után is és látta, hogy a fiatalember könyörögve pillant rá, odasúgta neki: ma nem. Kimenve a boltból, már megbánta, hogy elszalasztotta a mai napot, hanem aztán idegenkedve gondolt arra, hogy ennek az embernek legyen a felesége. Egy ilyen bolti embernek.
Grófné nem ismeri föl e sorokban védencze egyéniségét? kérdé bizonyos mohósággal a gróf. Távolról sem! Dózia kissé makacs, de bájos, gyermekes, melegszívü teremtés, ki ily hideg, kimért, hivatalos levelet nem tudott volna írni. És mégis oly váratlanul, szó nélkül hagyta el a grófnét, mintha szabadulni akart volna.
Maga sem tudta, mily irányban, de különös gyanura gerjedt, azonban nem tudván azt határozott formába önteni, mondá: Igazad van, megvárom gyámom levelét s ezzel távozott az erkélyről, de szobájában azonnal a levél írásához kezdett, mit még aznap el is küldött Holcsinak.
A leányom, az Eveline grófné, meg a Manó fiam, meg a Góg Ferencz uraság Micsoda! kiáltott a plébános, most igazán haragra lobbanva. Még ennek is megmutatta a levelet? Miért ne mutattam volna meg? A Góg Ferencz olyan, mintha volna rokonunk és nagybátyja Sándornak, mert a húga, a szép gazdag özvegy, szeretett volna Sándor felesége lenni, bár lett volna, tevé hozzá Atlasz úr daczosan.
Igy Boldizsár is, midőn a levelet ajkaihoz, szivéhez nyomta, oly boldogságban érzé magát, mintha azon sorokat nem elolvastatni, hanem kedvese édes ajkairól hallotta volna elzengeni s úgy tekinté a levelet, mint égtől küldött előjelét igyekezetei boldogulásának, és kettőzött szorgalommal végzé az előkészületeket.
Egy napon, folytatta Hermance, levelet kaptam. Ismeretlen kézre vallott a czím fölirata, hordár hozta, ki azonnal ismét távozott s én fölbontva a borítékot, körülbelül a következőket olvastam: «Egy anya, ki halálos ágyán fekszik, kéri méltóságodat, keresse fel őt Isten nevében.
Merte-e volna hinni, mikor besorozták, hogy megéri ezt is. Milyen régen volt, mikor az édes anyja áldott betüivel az első levelet hozta a tábori posta török földre, állván benne: légy türelemmel, fiam, majd eltelik az idő, látod, két hét már is eltelt. El ám. Azóta a tizedik esztendő járja. Másnap, mikor minden darab mondurt, fegyvert leraktak, jön még az utolsó aktus: a szabadságos kis könyvek.
Akkor?... A barátom egy buja juharfára mutatott, amely lent zöldelt a parkban, vagy húsz lépésnyire tőlünk. Látod azon a fán azt a sárga levelet? kérdezte. Még nem is mondhattam, hogy látom, már eldördült a pisztolya. A sárga juharfalevél közepén kerek lyuk volt. Zulejka meg sem rándult. A durranásra felemelte a fejét s kinézett a parkba.
Azonban lehet, hogy az irodafőnökömmel beszélt, mert nekem tárgyalásom lévén, nem voltam itthon s nem is tudom, miféle ügyben lett volna szerencsém. De ön iratta azt a levelet, melyben ide hivták őt egy bizonyos ügyben. Holcsi most már teljes nyugalommal viszonzá: Méltóságod téved, mert az irodából ilyféle levél nem küldetett a grófnak.
Julius Caesar a kalózfőnökhöz fordult: Még ez órában megírom Crassusnak a levelet s a gálya visszaviszi Rómába. Mire a hold másodszor megújul, itt lesz a pénz. Hol talál meg a követ? Rhodusztól délre, az első sziklaszigeten, válaszolt a kalózfőnök.
A Nap Szava
Mások Keresik