United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem lehet. Miért nem lehet? Fázik a lábam hangzott a panaszos válasz, melyet ismét halk kacaj követett. Dörzsöld. Dörzsölöm, de olyan hideg, mint a jég. Nem bírom fölmelegíteni, ha pedig fázik a lábam, nem tudok elaludni.
Ki tudja, ezóta hol viharzik már ez a rettenetesen makacs ütközet... lehet, hogy őrmester úr Varga azóta már az égő falun túl került a regimenttel másodszor is, vagy talán harmadszor... Nem értem ezeket a muszkálikat. Miért pusztítják el azt is, ami az övék? Mire való volt például ezt a Jezernica nevű szerencsétlen falut is felgyújtani?
Miért nem kiáltottál rám, hogy buta vagyok? Hitted volna? Talán elhittem volna... Másnap. Lehet, hogy már azon az éjszakán. Azon az éjszakán nem lehetett veled beszélni. Igaz... Ittas voltam. Inkább dühös.
A ki tőle jön, az csak nem lehet gyanus. Ur is, kocsis is jót mosolygott ezen a tréfán. Demeter még hátra is nézett, megbámulta az urát, hogy milyen okos ember. Összekacsintottak, két ilyen vén róka mindenkit lefőz. Majd megnyulik a kozákok orra ők meg vigan hajtanak tovább. De nem igy esett. A legközelebbi dülőnél három kozák nyargal a kocsihoz.
Mennyit fog az érni nekem ezután? Mi lesz az most már nekem, ha valaki azt mondja: szeret? Ki szerethet igy? A hölgy megint visszaesett a díványra és zokogott. A szobaur az öklére támasztotta a fejét. Igazad lehet Alice mondta. Talán nem is szabadna másnak ezt kimondani, csak annak, aki halálán van. Mert mi az ami még elmúlhat? Az már nincs is. Milyen hatalmas biztosság, milyen fölény a halál.
Akar nekem nyiltan és őszintén beszélni? kérdé Esztheyné lecsendesülve, s teljesen hidegen és nyugodtan. Nem jöttem rossz szándékkal, sőt lehet, hogy bizonyos irányban kezükre járok, de tudni akarom a valót.
Ezt az ordítást mert inkább az volt meg lehet hallani, még a patak lármáján keresztül is. De nem hallotta... Semmi választ sem kaptam. Furcsa... A dolog nyugtalanítani kezdett. Előrehajolva tapogatózni indultam a torok belseje felé, s csakhamar ráakadtam a holmimra. Ott volt minden, amit a leányra bíztam, pokrócom, köpenyegem, borjúm, zsákom... minden ingó-bingóm, úgy, ahogy otthagytam.
Gondolkozni kezdett félálomban, mi lehet az a kínos érzés, mely elfoglalva tartja lelkét, s a mint az álom lassanként tűnni kezdett szeméből, abban az arányban világosodott emlékezete és nemsokára mind elvonúltak előtte a tegnap történt dolgok és visszatértek lelkébe a tegnapi benyomások. Felugrott ágyából és gyorsan felöltözött, azután betekintett a szomszéd szobába, Klára szobájába. Üres volt.
Lehet lesz majd, hogy a kereset után élő művelt középosztály valamelyik páriája a feleségének és gyermekeinek is kiutalhasson egy-egy cipőfejelést vagy talpalást s az se lesz ritkaság, ha eső idején szárazlábbal ússza meg az uccát.
Az kétségtelen, viszonzá zavarral Eszthey. Bár körülbelől tizenöt éve annak, hogy a mondott ügy kezdetét vette. Valamely fontos titok gróf úr multjából? Egy gyermekről van szó, ki eltünt és én sokáig kerestem s ki ha él, most már nagy leány lehet. És gróf úr még mindig óhajtaná föltalálni? Természetesen! Az legfőbb vágyam. Tudakozódott méltóságod a lefolyt évek alatt arról a leányról?
A Nap Szava
Mások Keresik