United States or Slovakia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sándor a sebesült fölé hajolt és némán, hosszasan nézte mozdulatlan arczát. A harag, a gyülölet, a féltékenység, mely ide kergette, hogy elvegye ez ember életét, mindez eltünt szívéből a halál felséges nyugalma előtt. De a haldokló melléből hörgő sóhaj tört ki és szeme lassan megnyílt. Félig megüvegesedett tekintete a föléje hajló arczra esett és látszott kifejezéséből, hogy megismerte.
Ne tessék őt megbüntetni azért. Szegénynek annyi bajlódása van, hogy már nincs is esze. A hölgy lehorgasztott fejjel jött le lassan a lépcsőn. Nem ment vissza Kálmánhoz. A vászna elé ült, de nem festett sem ő, sem a szobaúr, hanem az ecset szarával piszkálták ki a földet a gömbölyű kövek közül. Adhatok én pénzt Jungéknak? kérdezte később a hölgy, mindig a földet nézve. Most ne.
Nézze öregem, mondta, ez itt mintha igérne valamit. Roppant egyszerű, ugy folyik, mint a Duna, nagy mederben szélesen, lassan, de hatalmas. Olvassuk! A darab tényleg nagyon érdekes munka volt. Klasszikus igazsággal elbeszélt történet, a melyben mintha csak ugy találomra eresztették volna le háromszor a függönyt, talán ott, a hol az iró már kifáradt.
Mindenki talpraugrott s az alvókat hirtelen felrázták. Auf! Alarm van, emberek! Morelli kapitány végigjárta az egész frontot és rendre megvizsgálta a szakaszokat. Nur langsam, fiaim, semmi hudri-budri... recsegte hol itt, hol ott, ahol izgatottabb kapkodást vett észre a sorok között csak szép lassan, nyugodtan és semmi hudri-budri!... No, also!
Az asszonynyal forogni kezdett a világ. Már igazán csak szabadúlni vágyott, akármi áron is. Vergődő kezét vaskapocs szorította. Őt marát bágyasztó mágnes ellenállhatatlan ereje vonzotta. Ugy hajoltak összébb összébb, lassan, mint két szellőingatta lomb. Bandi!... Lenke!... hol vagytok? hangzott ebben a pillanatban a normann fenyők felől. Szent isten, ez Edit! most rögtön eressz el! Szétrebbentek.
De a ló ekkor már nem sokat ért. Próbakép itatni vezették, de nem kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, utoljára az udvarban, azzal lassan kiment a ház háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s mást nem csinált, csak épen az egyik első lábát emelgette, mintha integetne Tóth Kása Pálnak: Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet kend a tudományával. Mindenki sírt, aki csak látta.
Gömbölyded menyecske tettvett odaát; piros volt, mint a főtt rák; a karja meztelen, erős, barna; felért vastagságra a kiváncsi gazdáéval; amikor le lehajolt, a szoknyája megfeszült rajta és fellibegett, térdhajlásig. Kancsal anynyira belemerült a csudálkozásba. hogv észre sem vette az atyafiát, aki visszajött és lassan sompolygott a háta mögé.
Valami nagyon erélyesen sem akartam végrehajtani ezt a pofamentő műveletet, nehogy durvaságnak lássék tehát csak szép lassan, csínyján és elég gyöngéden iparkodtam ez idő szerint még karmolatlan arcomat minél távolabb elmesterkedni a körmeitől. Csak azután szólaltam meg.
Az atyák sokat elnéznek fiaiknak, s talán ebben rejlik a későbbi baj és szomorúság, mit azok szüleiknek okoznak. Lassan kiforrják magukat s később megcsendesednek. Nem mindegyik! s félek, hogy fiunk nem azok közül való! Fölösleges és időelőtti félelem! Mondd csak, Bertalan, óhajtanál te Veronikának olyan férjet, mint Béla? Eszthey kissé megzavarodott erre a kérdésre. Nem!
Pénzt is adott. A fehérnemüs szekrényben csupa frissen mosott, szép fehér ruha közé eldugdosott szép lassan, én nem tudom mikor, nyolczvan forintot. Ebből a sarokból előkerült egy ötös, a másikból egy tizes, aztán ezüst forintosok, a markomba nyomta mind, csak menjek. Nagyon nehéz volt elmenni.
A Nap Szava
Mások Keresik