United States or Solomon Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Először is elmondám, hogy a bölcs Nostradamus első magicus tükrét akkor csinálta, midőn Medici Katalin látni akarta az utolsó Bourbon király képét. Ugyanis ez a bölcs az anyakirálynét a terem végén levő mennyezet alá vezetve, felhívta, tekintsen az ott felállított gazdag faragású tükörbe.
Egy napon elvitték egy beteg asszonyhoz, ki ágyban feküdt. Később egy szép fiatal úri hölgy jelent meg a kisded szobában s megsimogatta haját, ölébe vette és megigérte, hogy szeretni, pártolni fogja. Eszthey grófné? kérdé érdekkel Dózia. Emlékezik rá? Abból az időből nem, de később gyakran volt alkalmam őt látni. Mikor találkozott utoljára vele? Mert csakugyan ő volt, kiről beszélek.
Concordia templomának lépcsőin, ahonnan ki lehetett látni egész a Via Sacra ékszeresboltjáig, két fölszabadított rabszolga ült és kockázott a márványba karcolt táblán. Beszédük és a festett puszpángkocka csattogása visszhangozva járta be a bazilikákkal szegett teret.
Elbujnak s aztán kikukucskálnak. „Fogadjunk, hogy nem találsz meg, Dávidkám!" Mintha a közönség törődnék velök! „Fogadjunk, hogy nem kereslek, Eszterkám!" Vagy magával kacérkodnak ilyen kitartóan? Meglehet, hogy előlem bujtak el. Amióta feljöttem, nem igen látni őket. Kopogtattak s Ilonka hátra fordult. A páholynyitogatónő dugta be a fejét. A Kati? Igen, nagysád. Jól van, mindjárt megyek.
A talány kulcsa az, hogy Inkey a rokonainak küldözött leveleiben mindig azt irogatta, a mit valóban látott; Széchenyi pedig azt, a mit a rendőrségnek szükség látni. Amaz megirta őszintén, hogy biz itt furcsa világ van; hogy a király nagy zsarnok, a királyné meg élvhajhász, az udvar kalandor, a katonák elégületlenek, a nép zugolódik.
Ez az ősz katonafej olyan lenyügöző hatással volt a szegény fiatalemberre, hogy bár forrott a vére s minden keserüsége egyszerre nagy indulatba gyült össze azok ellen, a kik kirekesztik maguk közül, felállani sem tudott, csak nézett maga elé olyan kétségbeeséssel, hogy csak most lehetett igazán látni, milyen nagy a vesztesége.
Végtelenül sajnálom, hogy kanapéval nem szolgálhatok, de tetszik látni magam is csak átutazó vendég vagyok ezen a helyen. Ez a kedélyes beszéd most már engem lepett meg annyira, hogy hirtelenében nem is tudtam rá válaszolni. Összenéztünk Reginával miféle Isten bogara lehet ez? Mondja, barátom, melyik ezredbe való? Tegnap óta egyikbe se. Megsebesültem, bekötöztek és visszaküldtek.
Itt van a műterem a vonalig és azontúl van a lakás. Zelma néninek, ha takarit, ide kell tennie a vásznakat, oda pedig a kottákat a pianinóra és ami még a lakáshoz tartozik. Te igaz, hogy az a fiu meg fog halni? Nézd mit látni az ablakomból. Ellátni a vérmező fölött a budai hegyekne. Itt a Svábhegy, meg a Jánoshegy. Ott meg a Hármas-határ. Ott a kis Svábhegy mögött megy le a nap.
Hogy kereshetett az engem napokig, míg végre belenyugodott, hogy egy darabig nem fogjuk, egymást látni. Hm... de hátha soha többé nem fogjuk egymást látni? Lám, lám... ez eddig eszembe sem jutott. Igazán egy pillanatig sem gondoltam rá eddig, hogy voltaképen ez az eshetőség sincs kizárva... Most, hogy eszembe jutott úgy éreztem, hogy semmi hatással sincs reám.
Az asszony: Dehogy nem; látom én azt; de látni is akarom mindig, folyvást. Azt mink nem fogjuk elkezdeni, hogy férjemuram külön keresse a maga passzióit, mert akkor mindjárt be is végeztük. Én nem vagyok és nem leszek „pótolható". Nekem minden kell, vagy semmi.
A Nap Szava
Mások Keresik