United States or Liberia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A csür mellett voltak az istállók, három is, s mintha füst szállott volna fel belőlük, ugy párállott az aljukon az esztendők óta föl nem takarított trágya, a miből a küszöbök alatt büzös fekete lé folyt ki az udvarra.
Ott ült nála báró Tinódi, de eadem, s az annyi üres ostobaságot fecsegett össze-vissza, hogy a grófnő nem győzött rá eleget ásitani. Ah, ez a báró a legunalmasabb ember a világon! tört ki végre Szeréna grófnő, mikor a báró valahogy mégis csak elment s ők egyedül maradtak. Nem adná ezt nekem nagysád irásban? Irásban? Hisz ez olyan dolog, a mit minden ember tud.
Boglár Kálmán hívta ki, s mire oda értem, Lándsa már meghalt. Hát a Boglár Kálmán? kérdé Atlasz úr rémülten. Nem tudom. Semmit sem tudok. Ne kérdezz többet. Hol van Klára? Elment, felelt félénken Atlasz úr. Elment! Hová ment? kiáltott Sándor, úgy megrántva a kantárszárat, hogy megriadt paripája ágaskodni kezdett.
Hiszen, ha jó a párti és megfelel a mi igényeinknek, akkor semmi kifogásom sincs ellene. Sándornak sokkal több esze van, hogysem olyan leányra vesse szemét, a ki nem hozzánk való. Én is azt hiszem, mondá Atlasz úr megnyugodva. De hát miért nem szól? Miért nem mondja meg a leány nevét? Itt ül az asztalon és lógázza a lábát és hagyja, hogy mi a fejünket törjük az ő választottja fölött.
Minden mozdulatából látszik, hogy most már kacérságának minden hóditó fegyverével harcba száll. Jobb lábát a balon átveti és lovagló pálcájával ütögeti a lábát; közben szemeit le nem veszi a tanitóról, ki láthatólag nagy zavarban van. Katica cigarettája ég, de János gyakorlatlan dohányos létére nem tudja már a cigarettáját ugyanavval a gyufával meggyujtani.
Ugyanabba a fogadóba szálltak, hol Boglár Kálmán lakott leányával. A főpinczér, ki mint régi ismerősét üdvözölte a plébánost, kérdezősködésére azt válaszolta, hogy Boglár úr Bogdán kanonoknál ebédelt s még nem tért haza. A kisasszony itthon maradt, szobájába vitette az ebédet s most ott van. Mintha csak mi rendeztük volna el az egész helyzetet, szólt a plébános Sándorhoz.
A maskarához az kell, hogy valaki röhögjön rajta. Én nem foglak kiröhögni. Te nem, de más. Hol van az a »más«? Idetévedhet valaki megint, mint az a... hős. Ganz úr? Az Árpi? Hol van az már, az Isten éltesse... Egyébként pedig ez az Árpi sem röhögött rajtad. És más katona sem fog ilyen szamárságot cselekedni, sőt észre sem fogja venni, hogy mi van rajtad. Ki bajlódik most ilyen csekélységgel?
Hol van a gazember, ki egy dragonyos kapitányt s a római szent birodalom lovagját a földre merte teríteni? Akasztassátok föl tüstént, mert kardomra oly pórvér nem méltó s azért is nem döftem keresztül.
Azokat aztán elvitte az öreg báróhoz. Az pedig hallani sem akarta, a mit beszél. Mit? az öcsém váltóit? Nyolczvanezer forint árut? Minek vette ön meg? Előre mondhatom, hogy kárba veszett a pénze, mert én nem fizetek ki semmit. De ezt mégis ki fogja fizetni méltóságod. Én nem vettem nyereségre. Ugy adom, a hogy rajtam maradt. Nem, nem.
Most, miután látta nagy szépségét, megitélheti, hogy mily veszedelmeknek lehet kitéve, s hogy ő nem az a leány, ki nyom nélkül eltünjék a nagy tömegben. Azt én is hiszem! Azonban miért kellene megváltozni helyzetének.
A Nap Szava
Mások Keresik