United States or Spain ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azért legyenek óvatosak és rejtsék el jól a leányt, különben mindaz napfényre kerül, mit sejtek, hogy Holcsi úrnak érdekében áll eltitkolni. Grófné gyanusítja fivéremet? kiáltott föl Obrenné, ki a bámulattól alig tudta mit beszél e nem várt fordulatra, mi semmikép sem tetszett neki s nem illett az ő terveiknek keretébe. Esztheyné elhagyta helyét. E kérdésre nem felelek, mondá hidegen.
De vajjon csakugyan ő írta-e azt a levelet? Ki más írta volna? kiáltott föl a legnagyobb csodálkozással Klára, s arczából eltünt minden vér az ijedtségtől. Dózia e kérdésre nem felelt, mert ismét Oroszlay szavai jutottak eszébe, ki a legnagyobb óvatosságra inté. Mikor megyünk vissza a fővárosba? kérdé, szép szemeit barátnőjére szegezve, ki igen rosszul érezte magát e pillantás alatt.
Dózia kisasszony már elment, mondá Zsófia, a szobaleány. Talán a kertben sétál? kérdé meglepetve Klára, s elfelejtkezvén görcseiről, gyorsan felült ágyában. Imádságos könyvet vitt kezében, mint minden vasárnap reggel. Valószinüleg a templomba ment. Ily korán! kiáltott föl Klára, s gyorsan öltözni kezdett. Már jól van kisasszony? kérdé elmosolyodva Zsófi.
Az öreg asszony meg fog pukkadni a büszkeségtől, ha az apát-kanonok úr az ő szobájába megy, kiáltott Atlasz úr lelkesülten. Szaladok előre s megmondom neki, hogy tegye föl az új fejkötőjét.
Ne mondja tovább! kiáltott Atlasz úr, befogva fülét kezével, ne mondja tovább, mert mindjárt megüt a guta. Most még vagyok olyan állapotban, hogy kitisztázzam az adósságokból, de ha tovább folytatja a vagyonszerzés munkáját, nem sokára én is tönkre jutok és akkor vehetünk mind a ketten batyut a hátunkra. Beszéljen csak a maga nevében, mondá a fiatal gróf bosszúsan.
Az öreg asszonyság rémült tekintettel, esedezve nézett férjére. Sándor szeme követte pillantását, s még közelebb lépve atyjához, elborúlt arczczal ismétlé kérdését. Miért fél úgy anyám, hogy megmondod azt, a mit láttál? Az öreg asszony attól fél, hogy engem is földhöz vágsz, mint a Manót, felelt Atlasz úr, neje széke mögé húzódva. Kit láttál? kiáltott Sándor magánkívül.
Fényesen fizetnék tartásáért, mert családom végett, mely nem tud annak létezéséről, nem tarthatom magamnál stb. És ő örömmel vállalkozott erre, én pedig megigértem, hogy növendékeket ajánlok neki, ha oly tanárokat szerződtet intézetébe, kik megfelelnek a magasabb oktatásnak. Mily ügyes cselszövény! kiáltott föl Jakab. És így megegyeztek Dóziára nézve?
Rögtön gyere. Rögtön. Én megyek. Akkor a hölgy el is indult és futva ment fel a meredek lépcsőn. Kapaszkodj a keritésbe. Kiáltott utána a szobaur. Fent a korcsma előtti szőlőlugasban érte utól. A hölgy egy fához támaszkodva várta és lihegett a futástól. A lemenő nap aranyos-piros fénye az arcába és a nyakára sütött. Gyalázatos emberek vagyunk Géza, mondta. Oh milyen gyalázatosak vagyunk. Miért?
E perczben még nem tudok e kérdésre felelni. Ma itt maradsz, s holnap majd beszélünk róla. Gondolkoznom kell, mi volna rád nézve a legczélszerűbb. Tehát nem haragszik reám, nem vetett ki kegyeiből? Arról szó sincs! Azonban nem titkolhatom, hogy fájdalmat okoztál, mert azt hittem, ragaszkodol hozzám és csalódtam! Nem, nem csalódott! kiáltott föl Dózia ijedten.
Ugyan, édes barátom, mondá az előkelő, öreges úr, a szürke ruhás ember vállára ütve, nem vinné fel szobánkba málháinkat? Atlasz urat eleinte zavarba hozta e fölhívás; de azután meggondolta magát s összeszedve minden méltóságát, oda kiáltott a nem messze álló Cserepes Andrásnak. Mit tátja itt kend a száját? Nem látja, hogy a vendég uraságoknak inasra van szükségük?
A Nap Szava
Mások Keresik