United States or Eswatini ? Vote for the TOP Country of the Week !
Zsebre kellett tehát vágnom az ebből az állapotból kisarjadzó összes következményeket is, a mellékletképen velük kiosztandó titulusokkal együtt. Ezekkel a paraszt-titulusokkal a kis kamerád különben máskor sem fukarkodott.
Azaz, hogy... ebben a pontban részemről alighanem tévedés történt. A rongyos teremtés erről hamarosan meg kellett győződnöm nem mutatott félelmet, mert csakhamar közeledni kezdett és néhány pillanat mulva közvetlen közelemben állt meg. Most jól megnéztem.
Arra megint hozzám szaladt s huzott maga után, mig egy csendes sarokba nem értünk. Itt hirtelen elmondott mindent, a mit előbb tudnom kellett, de nagyon izgatott volt, a mig beszélt. Féltem tőle, huzódtam s néztem a szemét, hogy milyen zavaros, üres, fénytelen. Ugy látszik észrevette az idegenkedésemet, mert igyekezett megnyugtatni. Csendes öreg ember vagyok, ne tartson semmitől.
Melyik lábom jár jobban hé?! kiáltott a nagy vígságba esett apró népre. A szélső, nagyapám, kacagtak az unokák. Hejnye, ebatta fattya, iszen mind a kettő szélső, káromkodott mérgesen. De azért csak járta, hiába kérlelték a fiai, nem hagyta abba, míg ki nem dőlt. Úgy kellett betámogatni a gunyhóba, ahol horkolva aludt el a földre vetett subán. Másnap reggel aztán öreg Sinka György nem ébredt fel.
Az ügyes haramia vezérlése alatt szerencsésen elkerülte Bogdanu a tatárokat és baj nélkül ért haza Jászvásárba. Melyben előadatik, minek nem kellett volna történni, hogy egész történetünk meg ne történjék. A nagybányai csata. A krimi tatárok százados szövetségesei, úgy szólván rokonai valának a törököknek, és így bajtársaik minden háborújokban.
Ismertető jelül nekem, mint öregebbnek ezen arany lánczon függő emlékpénzt hagyta a belé rejtett boldogasszony képnek felével, öcsém az ezüst másik felét kapta. Most sebesítve találtam őt a csatatér körül, és segedelmet kérvén tőlem, a szerencsétlen jel által bennem öregebb fiára ismert. S a pokol minden kínjai azért reád, hogy miattad egyszerre kellett atyámat és rettenetes átkát föltalálnom.
Nem találván ott a leánykát, beleült egyik csolnakba és ringatta magát a habokon, szemét nem véve le arról az irányról, honnét annak érkeznie kellett. Azonban mult az idő. A nap már magasan úszott az égen, de a várva-várt alak még mindig nem tűnt föl a látóhatáron s Jakab nyugtalan kezdett lenni.
Aztán, ha jól bezárja őket, kinek mi köze hozzá. Ur az, nem lehet neki olyan könnyen parancsolni. Gyerünk el hozzá. Egy kicsit huzták, halasztották még a látogatást, hanem már nem hagytam nekik nyugtot. Látnom kellett azt a furcsa embert.
A kelet felé ágazó csapás az erdő mélyebb részeiben tűnt el és meg volt szántva friss keréknyommal. Elinduljak rajta, vagy ne induljak? Bizonyos, hogy a keréknyomok emberlakta hely felé vezetnek, ezt pedig kerülnöm kellett. A másik útat választottam. Ezen sem emberi, sem állati lábnyomot nem sikerült fölfedeznem. Rég tévedhetett erre valaki.
A tanyától a magaslatig, mely a kilátást észak-kelet felé határolta, egyenetlen, vízmosásos, sok helyen rendetlenül hepehupás legelőféle területen kellett keresztül mennem. Itt-ott egy-egy tüskebokor, egy-egy vadrózsa szakította meg az egyhangúságot. Különben minden lapos, napégett és egyforma volt. Nyírfám tájékáról nem is sejtettem, hogy itt mi van. Pedig sok minden volt.
A Nap Szava
Mások Keresik