United States or Sint Maarten ? Vote for the TOP Country of the Week !
Magam sem tudom, micsoda unszolásnak engedtem, de hirtelen utána nyújtottam a kezemet, hogy visszatartsam. Azonban csak az üres levegőt markolhattam meg, a kis »vézli«, miként önmagát nevezte nem volt sehol. Egy kicsit rosszul kezdtem magam érezni!... Erőszakkal is vissza kellett volna tartanom. Még valami baj talál történni szegénykével... Sohasem bocsátanám meg magamnak.
Minden egyes betü kiöntése után fel kellett nyitni az öntő-szerszámot, ki kellett belőle venni a kiöntött betüt és a kis homorú formát, az odort is. Azután az odort újra belehelyezni, a szerszámot újra becsukni ... így folytathatták lassan az öntést.
A parancsokat cselédek hordták föl a második emeletre, a hol a komornyik és a parádés kocsis szobái között kis, két szobás lakása volt a kisasszonynak, fehér, tiszta, mint a pohár, de szigorúan egyszerü és kellemetlenül száraz és hideg... Ebből a leányból kellett bele valami, egy kis friss, üde uri leányillat, hogy ne legyen egész közönséges, mint tovább a folyóson a szobalányok szobái.
Sőt majdnem azt mondhatnám, hogy a legénység legjava-része még örült is a dolognak, legalább nem kellett tovább elszenvednie hozzátartozói szomorkodását, ami ilyenkor elkerülhetetlen. Nekem könnyű dolgom volt, utánam és érettem nem lamentált senki.
Nem is volt benne abban a fergeteges rohamozásban. Oldalvédnek volt kiküldve és ott esett az Oroszok kezébe, akiknek a húszszoros ereje előtt le kellett tennie a kardját. Mindezt nagy részletességgel és nevekre hivatkozva mondta el Gyuri bácsi és folyvást hálálkodott aközben a jó Istennek.
Tudom, hogy nincs, de mégis csak jó, ha világosság van... Vajjon hány óra lehet, fiú? Elékerestem blúzom zsebéből az órámat és megnéztem kíváncsiságból az időt, mennyit herdáltunk el az alvás idejéből? Féltizenegy. Csak féltizenegy? Azt gondoltam, hogy több. Álmos vagy? Nem vagyok. Én sem vagyok. Mit gondolsz, zuhog még odakünn? Erre nem kellett válaszolnom.
És Dózia készséggel írta le, mit az ügyvéd tollába mondott, azután gyorsan költötte el reggelijét, mialatt Klára elkészített mindent az utazásra s fél óra mulva kocsin ültek s röpültek az indóház felé, hol kevés ideig kellett várniok a berobogó vonatra, mely őket a Dózia által rettegett «veszély» elől a fővárosba szállítá.
A három csepp robbanó naphta!... Sárkányunk legyőzte az oroszlánt. Örülj, José, örülj! A gyümölcs érik, munkánk vége felé közeledik... Már?! A naphta nélkül ki kellett volna várnotok a négy kabbalisztikus számot és az egy oszthatatlant. így azonban sokkal elébb megkapjátok az egészség, hosszú élet és a mérhetetlen gazdagság talizmánját! José szíve szilajan vert örömében...
És bármi csapást mért reánk a sors nem, nem a sors, hanem a hierarchiával szövetkezett proletariátus cselszövénye húgom szerelme örök és változatlan s én lélekben síromig nagybátyja maradok szegény Sándorunknak. E szent rokonsági kapocsnál fogva bátor vagyok újra kérdeni, minő levél az, melyet meg kellett volna mutatni?
Meg voltam hasonolva önmagammal s idő kellett, míg lelkem egyensulyát valamennyire visszanyertem. Most csöndes és békés vagyok. Lecsillapult bennem mindaz a kínzó érzés, mi megőrüléssel fenyegetett. Istenhozzádot mondtam a világnak! El vagyok temetve, s nem kívánok fölébredni.
A Nap Szava
Mások Keresik