United States or Tanzania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Elhatározására azonban nem volt szükség, Lándsa Jenőt többé sehol sem látta. Manó kétségbeesve járt-kelt a termekben, kedves Lándsa barátját keresve, de senki sem tudott róla fölvilágosítást adni. Egyszerre csak eltünt s azóta nem kerűlt vissza. Manó még Sándort is megszólította, ravasz hunyorgatással kérdezve, talán ő tud valamint Lándsa Jenő holléte felől?
János e közben már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába szivja. JÁNOS: Ugy ... akkor csak olvasd, lányom ... hálásan köszönöm, kedves Katica ... IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem mentél az iskolába, János? JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell.
A falu iránt szokatlanul kegyelmes volt az ellenség, talán a nevezetes prédáért, mert azt az otthagyott véneknek és kis gyermekeknek épen engedé által. A khánfi leírása. Ujvárosi csata. Kik és mikép harczoltak ottan. A dragonyos kapitánynak alkalom adatik kedves kivánságát teljesíteni és mikép használta azt.
Azt hittem, bolond véletlen, ha szinésznőnek tartják s hogy valójában nem komédiáshölgy, hanem egy édes, kedves jó gyermek, akit csak a szegénység dobott ezekre a nyomorult deszkákra. Nem az volna, akinek képzeltem? Én voltam a naiv, nem ő? Lám, lám. Fölhúzza az orrocskáját, mert azt hallja, hogy megházasodom! S ha úgy volna, mit tartozik rá ez a história?
Mikor haza megyek, bezárkózom a szobámba, tányérra halmozom ezt az összeszedett trágyatőzeget, meggyujtom: s aztán annak a bűze mellett azt képzelem, hogy odahaza vagyok az én kedves alföldemen. Mindakettőnek a szeméből kicsordult egyszerre a köny ... .......Erre a bolondságra!... A rejtélyes ajándék.
Elegáns lovagló ruha van rajta. Kezében lovagló pálca. Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! A lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt ... JÁNOS: Akire rávágott ... az én fiam ... a volt tanitójának a fia! KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, hogy ő volt.
Egyáltalában oly kedves, előzékeny volt Dóziához, úgy az ügyvéd, mint gyámleánya, hogy az teljes szívből igazat mondott, midőn azt állítá, hogy boldognak érzi magát.
Pedig otthon várja valaki, aki apró babafejkötőket horgol s a szent anyaság édes reménységével érzi az ő ideje közelségét; aki a szíve alatt hordja a pici emberfiát, akit istenfiaként imád előre is és akiről annyi kedves szó esik folytonosan. De azért másnap mégis csak Juditot kereste.
Amikor legutóbb meglátogattam őket, nem imádkozott, hanem pörölt Gyuri bácsival. Épp arra érkeztem. Nahát nem borzasztó? kezdte Ida néni. Ugyan, mit szól hozzá kedves öcsémuram? Most hozza az uram a Pályi Ditta eljegyzése hírét. És még csak meg sem botránkozik; úgy beszél róla, mint valami nagyon természetes dologról; de hisz' ez rettenetes!
Jobban érzed magad, Dózia? kérdé tőle a grófné, s az némán intett igent fejével, és Veronikára estek szemei, ki kedves nyájassággal mosolygott rá. Leányom, Veronika, mondá Hermance feleletül a kérdő tekintetre, mit Dózia szemében látott. Menj vele, ő megmutatja, hol pihenheted ki magadat, szomszédságában az ő szobájának.
A Nap Szava
Mások Keresik