United States or Bangladesh ? Vote for the TOP Country of the Week !
Igérem, hogy rajtam kívül soha senki sem tudja meg nevét, mondá Hermance. Valóban számíthatok arra? kérdé a leány s elhagyva helyét, a grófné elé térdelt és megragadva annak kezét, bájos, esdeklő kifejezéssel tekintett szemébe.
Oly hévvel beszélsz, Hermance, mintha saját ügyedet védenéd, mondá enyelegve, de egy bizonyos figyelmeztetéssel hangjában. Ez a megjegyzés Enyingit figyelmessé tette, s most gondolt csak arra, hogy kik előtt pendítette meg a kényes tárgyat, és pár szóval sietett azt bevégezni. Nem tudja, a fővárosban van-e Oroszlay? kérdé Hermance, fölhevüléséből összeszedve magát.
Ismerem, is-mer-tem, dadogá az, nem birva szemeit levenni a képről, azután megsimítá homlokát, és Hermancera szegezte tekintetét, ki némán ült helyén, s önkéntelen kinyujtá kezeit a festmény után. Hogy jött ez Ernesztine szobájába? kérdé majdnem szigorúan Eszthey, mialatt átadta nejének a képet.
Gondolod? kérdé összerezzenve! Olvastam e szörnyű elemről, melynek ereje minden földi anyagot megemészt s nincs tégely, mely iszonyú feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták ámító találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez.
Mit beszélt Holcsi úr, miért kellett oly nevetséges sietséggel eltünnünk az indóházból? kérdé feszülten. Mert Eszthey gróf is az érkezők között volt, s gyámatyám félt, hogy rád ismer és magával akar vinni. Ő nem ismer engem, viszonzá elhalványodva Dózia. Sőt létezésemet sem tudja. Ki mondta ezt neked?
A grófné halálsápadt lett, s önkéntelen összecsapta kezeit. Mit beszél... Hogy értelmezzem szavait? kérdé remegő hangon. Egyszerűen azt kell tudatnom, hogy pártfogoltját nem tűrhetem tovább intézetemben, s legkésőbb holnap méltóztassék őt innét elvinni, de ha lehet, jobb szeretném, ha még ma távoznék. De hát mi okból, valami rosszat követett el? Természetesen! Szabad tudnom, mi az?
Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.
De biztosítva van-e jövője? kérdé kutató hangon a grófné. Mert rá nézve az a legfontosabb kérdés. Dóziának vagyona nincs, családdal nem bir, s ha jelenlegi boldog helyzete megváltozik, mit fog akkor nélkülem tenni, ha én elvetem létezésének gondját. Szerintem ez a helyzet nem fog beállni.
Ma még irok gyámatyámnak, s tudatom vele, hogy a fővárosba óhajtunk menni. Még pedig mielőbb! De hát miféle sürgős dolgod akadt ott egyszerre, hogy egészen megváltoztak terveid? Szeretnék multamról tudni, és arról adhat fölvilágosítást valaki, kivel beszélni szeretnék. Ki az? Esztheyné? kérdé mind nagyobb nyugtalansággal Klára, ki még soha sem látta ily kedélyállapotban Dóziát. Nem ő!
Enyingi, mint rendes szokása volt, a legvidámabb kedvben lépett be s gyorsan körülpillantván, kérdé: Béla azt mondta nekem, hogy Veronika grófnő megérkezett és siettem látogatásomat tenni. Megjött s azonnal itt lesz, csak átöltözik a poros út után. Alig töltött Enyingi néhány perczet Hermance grófnő társaságában, midőn Eszthey lépett be, ki Veronikát még nem látta.
A Nap Szava
Mások Keresik