United States or Isle of Man ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tetejétől az aljáig s lassan, valami olyas hangot adva, mintha egymáshoz dörzsölnének két követ. A ház előtt tágulni kezdett a kör, pár asszony befogta a fülét, hogy ne hallja majd azt a robajt, amelylyel összedől a fal. Az utcza túlsó végén vágtatva jött két rendőr, s bár semmi szükség nem volt reá, egy megijedt ember hívására sebes galoppban, nagy csilingeléssel érkezett meg egy mentőkocsi.
Midőn az ősz a bástya-résre visszatért, már sebes rohanással közelíteni látá a haramiákat, s még embereit elszánt védelemre bátorítá, a mint az ellenség már fele útján megállott, s oly sebességgel, mint jött, a várbeliek nagy bámulására vissza fordult. Melyben előadatik, ki és mi hárítá el a harmadik szerencsétlenséget. Engesztelődés.
Miért nem jött Csetnekre? kérdé Veronika vidáman. Úgy tudom, meg volt híva. Dolgaim tartóztattak, grófnő. Hallom, hogy nagyszerűen mulattak? Kellemesen teltek a napok; ki beszelt az ottani dolgokról? Jakab, ki szintén néhány napot töltött ott. Hogy azután mielőbb megszökjék! Biztosítom, hogy nehéz szívvel tette, de tudom, hogy igazán fontos dolgai voltak.
Hamar megkedvelte mindenki, mert minden szokása teljesen elütött a többiétől. A rattlerek elvégezték ugyan a dolgukat, de loptak s néha napján odakódorogtak egy hétig is, hogy tökéletesen összemarva kerüljenek haza, amikor aztán jött a der Herr Curschmied s rendelte kenőcsül a tojássárgával kevert ólomcukros vizet.
Találgatták, hogy ki ez a hölgy és mindenféle történeteket mondtak grófnékról. Én ismerem ezt. Mondta a kövér asztalos a Lovas-utról. Ez a méltóságos gróf Hohenbergné a várból. Dolgoztam náluk. Biztosan tudom. Minden délben láttam. Arcképet jött csináltatni a szobaurnál. Százötven forintot fog fizetni érte. Én megmondom mondta a tejkihordó a szomszédból, aki mindig részeg volt.
A szegény festő kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire szóhoz jutott volna, Huber ur már lenn járt a vámhivatalnoknál. Nem tudta, hogy mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem jött köny a szemébe, csak nagy keserűség töltötte el egyszerre s annál inkább dúltak benne az indulatai, mert érezte a tehetetlenségét.
Lassan szürcsölte teáját, koronkint a falon függő hangos ketyegésű órára pillantott, s mind nagyobb csodálkozással látta, hogy tíz óra felé járt az idő, a misének már régen végének kellett lenni és sem Dózia nem jött, sem gyámapja nem mutatta magát mi megfoghatatlan volt előtte.
Jött aztán a tábori póstás is, egy német őrmester; ő igen előkelő férfiú volt; nem szívesen járt az albán gemischtes publikuma közé, de az európai kantinba nem mehetett, mert az ottvaló kantinos feleségét egyszer elugrasztotta hazulról s azóta leginkább csak revolverrel várta európai felebarátja. No és ne feledjük ki a Szimót. Más nevét már elfeledtem, mert kevert nevek vannak ott.
Az uj sirok körül czirkáltak. Mire azonban megállottak előtte, visszanyerte a bátorságát. Ok nélkül csak nem bántják, emberek ők is. Hogy ide jött, abban ugyan semmi rossz sincs. Mit akarsz itt? kérdezte az egyik csendőr. Hát csak kijöttem. Apám van itt alattam. A csendőr gondolkozva nézett rá, nézegette az arczát, aztán gyöngéden odébb tolta s ő is leült a sirra. Adj egy kis helyet.
Másnap újra jött a finom ur és harmadnap is. Akkorra már vége volt a munkának, de ujat hozott. Most már egy csomó versre volt szüksége írásban, nagy, hosszú versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy talán nem is igaz, hogy ez volt a szándéka, mert a verseket furán válogatta ki. Számokat irt egy papirosra: négy, nyolcz, kilencz, tizenegy...
A Nap Szava
Mások Keresik