United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !
Forduljon föl a majorság! dörmögött Atlasz úr. Nem a majorságról kérdezlek, hanem azt akarom tudni, hogy ők soha sem jöttek hozzád, mikor tudták, hogy beteg vagy és nem mehetsz ki a szobából? Sándor mindennap eljött hozzám és megkérdezte, hogy vagyok és mit csinálok, felelt büszkén az öreg asszonyság. Hát az a másik? Minek jött volna?
Üdvös lesz, ha János testvér együtt dolgozik Félix fráterrel, aki a képek restaurálásához ért és evégből jött Gyüdre a raguzai kolostorból. Így határozta meg a szobrász napi teendőit Bonaventura atya, a gvárdián, akinek izlése a könyvek finom stilusán, meg a kötések, kapcsok, iniciálék, miniatűrök enyhe báján fölöttébb kicsiszolódott.
A körmükkel akartak kiásni valamit a semmiből. Az igazgató mindennap korán jött a szinházhoz. Az ócska szekrényekből maga elé rakott egy nagy csomó régi darabot s lázasan kutatta közöttük a gyöngyöt. Ebben a hajszában elvesztette a judiciumát.
De vert róla a szó a kaszárnya szobáiban, hogy múlt vasárnap egy huszárt, előtte való héten két gyalogost vittek el onnan a háborúból. El kellene oda menni. Nem mert; előbb még tanulmányozván a pénzbeli készséget, megint egy pohár borra máshová betért. Így jött csak meg a bátorsága.
Mikor aztán délben kiment az utczára, minden ismerőse azzal a hirrel jött rá szemközt, hogy a pármai fejedelmet saját palotája lépcsőjén egy ismeretlen ember mult ejjel agyonszurta. Ez időben az olasz politikai életben, mint tudjuk a tőr nagy szerepet játszott. Ez volt az a históriai tőr. Mikor Deák Ferencz hazudott.
Hogy kövérebb legyen, négyszáz markot fizettetnek velem a kosztjára. Az a másik pedig meghal. Majd lerántotta rólam a kabátomat, ugy megfogta. No, Herr Ungar, van igazság? Pohlék visszafordultak, fáztak. Ha kocsi jött, összenéztek s ujra lekapták a szemeiket egymásról.
Hevessy ur azt mondta, hogy megelégelte a kis várost s miután a szomszéd boltost tönkretette, tuladott az üzleten és elhurczolkodott. Mondták, hogy talán Pestre. A másik boltos is utána jött néhány év mulva. Az egészen másforma ember volt. Kis, fakóképü, beteges formáju, köhögős.
Gina nem tudta, az agya lüktet e úgy vagy a szive, amikor elszántan mondta: Ha a gróf akarja... Ahogy a gróf akarja... A kastélyból egy gyűrött és pohos alak jött a virágágyak felé. Krebsler Simon volt. Nem vetkezett ingujjra a szieszta alatt. Trilla nem engedte, hanem úgy feküdt végig a „szófán" felöltözve és mindent összegyűrt magán. A gróf feléje sietett. Hallja e, kedves Samu, mondok valamit.
Azonkívül megesküdtem gyermekeim boldogságára, hogy védője, támasza leszek s Isten látja, meg is tartottam, a míg tehetségemben volt! És él a gyermek? Él! Ma tizenhetedik évében van s szép, mint a viruló rózsa és olyan nevelést kapott, mely a legmagasabb rangú hölgyet illeti meg... És ez a kép? Hogy jött ide...
Pár perc mulva lejött néhány tiszt s köztük a hadbiró. Mikor meglátták ezt a szegény, bolond figurát, szorongva néztek össze. A biró valósággal dühbe jött, láza is volt, mert ugy ráordított a szegény öregre, hogy az majd leesett a lábáról. Hol voltatok te barom! Beszélj! Kocinski urnál. A tisztek elfordultak.
A Nap Szava
Mások Keresik