United States or Isle of Man ? Vote for the TOP Country of the Week !
Minden ember egy individuális kis világ és bolond az, aki az összes teremtményeket közös törvény alá akarja vonni az ő gőgös tudákosságában. Az bizonyos, hogy Dömötör János hamar európai hírű szobrász lett.
De János a pecsétet illendő tiszteletben tartja s a hívó szóra a törvényttévő főtárgyalási urak elébe megy. Subában. A tekintélyes férfiú, aki a törvénypalota folyosóján az illető rend fölött őrködik, Jánost a suba levetésére inti. Ezt a subát? kérdezi János. Ezt mondja a hivatalos személy. Kár, véli János mert nézze csak, ez a suba birkábul való ugyan, de már döglött ez a birka.
János tűnődve nézte, mikor a karót a nagykapu mellé, az utcai hídlás irányában leásták, a drótot ráfeszítették, az üvegcsimbókot hozzápasszoltatták s azután akár hiszik, akár nem világított. Hm mondta János. Harmadnap elment a mérnökhöz. Baj van, uram mondta a karóval. Miféle karóval? Akin a drót világít a nagykapu előtt. Már miért?
Utóbb Széll János abban hagyja a cimbalmozást, hogy majd bor iránt nyújtja panaszát, mit csakugyan helyeselnek a többiek is. A tánc egy darabig abban marad, azon idő alatt azzal illegeti magát a legénység a lányság előtt, hogy danol egy csapat ezt, más csapat azt az alacsony házban, aminek lármája csak emeli a fejük zavarodását.
Háborúra éhség és nyomorúság következik és nem árt ha aranypénzt gyüjtünk a szegények kincstárában. Dömötör János szomoruan állapította meg, hogy semmisem sikerül az embernek ezen a nyomorult világon.
Nem egyébért, mint hogy a szomszéd faluból való lányt vett el s odaházasodott. Az asszonynak van ott egy kis házacskája, földecskéje, János hát odament lakni. Így nem fizet idebent házbért, az adója is alighanem kisebb, s mikor a maguk földjén odakint nincsen dolog, bejár a városba munka után. Nincsen messze az a falu, amelyben János lakik, csak inkább itt mindjárt a közelben.
Már egy prépost is lakott benne, mikor a leányomat megeskette a vőmmel, a Szádváry gróffal. Hol van már az a János? János most az egyszer nem várakoztatott magára sokáig s nagy buzgalommal kezdte lekapkodni a bakról az utazó táskákat.
Ha selyembogár volna valamennyi gondolja János most adhatnának egy pár Ilka-kendőre való selymet. Adnak azonban dehogy adnak. Elkopaszkodva és szomorúan állanak a fák. Mígnem újra pecsétet hoznak Jánoshoz a hivatalosok és invitálják befelé a bíró elébe harmadnapra. János bemegy. Ezúttal tíz forint a birság.
Ilyenkor némely impresszionista dáma egyenesen a karjaiba omlott volna, ha Dömötör János nem a legszemérmesebb és a leggyávább öreg gyermek, aki valaha mintázófát, vésőt és kalapácsot forgatott a kezében. Dömötör János sohasem nyult kézzel a modelljéhez, amióta megházasodott.
Mert hiába: hiába állapítja meg az ötven és száz métereket a távolsági arányokban a mérnöki tudomány, másra is kell tekintettel lenni. A kidőlt karót ennélfogva pár méterrel odább állítják föl, körülbelül János kiskapujával egy irányban. Nono gondolja János. János háza egyenes magyar ház, nem fordított.
A Nap Szava
Mások Keresik