United States or Liechtenstein ? Vote for the TOP Country of the Week !
Este hét óra tájban végre én is sarokba állíthattam a magamét és elindulhattam vízért a velünk szemben levő leégett tanya kútjához. Ez a kerekes kút Isten csodájára nem pusztult el a tüzes pokolban, amely itt néhány óra alatt mindent elpusztított, amit egy szorgalmas család évekig tartó munkával megalkotott. Romhalmaz, korom és szürke hamu az egész. Ezért fáradtak, szegények?
Egy fiatal szerényen szól: Tán harmadéve gyüvök fölfelé a Boszorkány-sziget alul, hát egy kisasszonyforma itt mingyárt a hid alatt csak begyün a partrul a vízbe, azt elveti benne magát, azt sikit. Bevöttem a ladikba, össze is karmolt. Egyre azt kiabálta, hogy hagyjam möghalni. Egy másik nyugodtan mondja neki: Ugyan mért nem dobtad vissza a vízbe?
Az asszony a sir fejénél gubbasztott, kimeresztve a nagy szemeit, az ura pedig most már a nagycsizmás lábával is szórta a földet a kicsi gödörbe, a mi pedig, mintha ette volna a rögöt, alig akart megtelni. Mikor mégis fölkerekedett kettejük közé a pup, elsőnek fölállott az ember s valósággal fölczibálta maga mellé az asszonyt. Gyere már no! Nem éjszakázhatunk itt.
Regina sietve ütötte össze az ágyaknak nevezett fekhelyeket. Egy csomó hirtelenében összekotort száraz levél alul, a pokróc felül és megvolt az ágy. Ennél gyorsabban és egyszerűbben gondolom maga Lucifer sem rugdos össze ágyat a rossz lelkeknek. Néhány perc mulva rámkiáltott! Készen vagy? Hát úgy... Én is! Ez itt a nagy kő alatt a tied, ez meg az enyém.
E ház ura Sándor, és ő szívesen lát, arról meg lehetsz győződve. Hohó! nem úgy vagyunk. Te mindig csak a patrónust látod s neked könnyű csak Sándort venni tekintetbe. De én itt nem a patrónus, hanem a házi úr vendége vagyok. Az öreget itt nem szokás figyelembe venni. Eddig én sem vettem, mert eszembe sem jutott, hogy nem látna a legnagyobb szívességgel.
Így beszéltek össze-vissza s nem vették észre, hogy voltaképen ez az ember neveli föl azokat a birkákat, amelyeket ők később elszednek a gazdájától. E fölött disputa támadt, bár sokkal hidegebb volt, semhogy bármiféle elmélet meg ne fagyott volna benne. Közben Fülöp Imre megjelen a sátornyílásnál és félénken betekint. Nem mer belépni. Ehol a botod ni, Fülöp. Itt feledted.
S csakugyan rövid keresés után feltünik előtte a magas termet s a szép fekete szakáll. Egyenest hozzá megy s beszédbe ereszkedik vele. Régen tetszik itt tartózkodni? Nem biz én, e napokban jöttem csak, válaszol ez udvariasan. Persze, nagyon el tetszik foglalva lenni, kérdi tovább. No, itt nem annyira, mint odahaza, felel ez ismét. Azt mindjárt gondoltam.
A csárdás is ment a söntésbe, az asszony után, aki ott csörömpölt az üvegekkel, mérgesen, boszszúsan, vagy csak mert sietett. Várta egy darabig, hátha szól valamit, ha akar. Nem akart. Utoljára is ő kezdte a beszédet. Nem sokat mondott, de eleget. Hallod e, asszony, úgy látom én, akár ott, akár itt, te utánad csak járnak. Jár a kend ötödik kereke, összevissza; mi leli már megint?
Regina közelebb lépett a forrás medencéjéhez és bólintott. Ismerem ezt a helyet, mondotta valamivel élénkebben, miközben vizsgatekintettel körülnézett és kendőjét ledobta a fűbe, sokszor voltam itt a nagy Reginával. Még egy Regina? Igen, a nagy Regina. Ketten voltunk. Ő volt a nagy, én voltam a kicsi. A gazdám leánya volt ez a nagy Regina és zongorázni is tudott.
Nem engedi többé sem a saját jószágán, sem a fővárosban lakni, lemondatja a képviselőségről és haza hozza családostul; a kastélyban most úgyis van elég hely, itt járhat vadászni, adhat lakomákat, népszerűvé teheti magát s ha megjön az ideje, innen is kinevezhetik főispánnak.
A Nap Szava
Mások Keresik