United States or Paraguay ? Vote for the TOP Country of the Week !


Most aztán ki a falura! vezényelte dörgő basszusán a szobrász és két gigászi karjával hol Nórát, hol a rendőrkapitányt ölelgette. Ki a falura, a folyó partjára ... vésővel, kalapáccsal, mintázófával, horgászó bottal, pipával és harmonikával ... hála Isten, vége e nagyúri komédiának, ezentúl nem fogunk színházat játszani léhűtő barátaink mulattatására.

Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad a vetés, csak már megállna ez a szél. Már megint minden kifagy, a mi kikelt? csak már bemelegednék ujra. Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de volna egy kis friss zivatar. Végünk van, mind megdül a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már. Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a buza szeme.

Ha majd az ujságban olvasni méltóztatik, hogy őfelsége Feldwebel Galambos Árpádot az arany vitézségi éremmel kitüntetni kegyeskedett, tessék emlékezni, hogy az én vagyok Galambos Árpád, előbb Ganz, Pesten a Király-utcában, ahol finom rövidárú-üzletem van. Legyen szerencsém, ha Pestre méltóztatnak jönni, nagyon jutányosan, nagyon szolídul fogom kiszolgálni. lesz Galambos úr az Isten áldja!

Mert ritkaság vagyok, specialitás, mondá Atlasz Samu büszkén. De meg is áldott az Isten; elmondhatjuk, hogy boldogok vagyunk. Boldogok vagyunk gyermekeinkben, tevé hozzá az öreg asszonyság. Gyermekeinkben és minden egyébben. Egyik kiegészíti a másikat. Olyanok, mint a lánczszemek, ha az egyik megbomlik, már nincs láncz.

A férje meghalt ... ezt is hallottam, nyögte ki lemondóan a szobrász. Annál jobb, lelkendezett Balthazár akkor a hadügyminisztériumban megnézzük a nyugdijasok listáját. Meghalt a férje ... pompás ... ez az Isten rendelése ...

Az én szemeim előtt mindig egy tucat szunyog röpdös s ne adj Isten, hogy hajnal előtt le tudnám hunyni a szememet. Nem igaz az, amit előbb beszéltem. Nemcsak a velencei pátriárkával, de egy utcasarki gesztenyeárussal is cserélnék, ha csak egy órám volna naponként és egyetlenegyszer el tudnék aludni, mint a barmok, naplemente után.

A fiatal katona pár percig szótlanul ült helyén, azután szelid hangon folytatá: Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret engem miért tagadja meg hát tőlem? Az okát már megmondtam! Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten áldja meg! Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. Klárikával együtt nőttünk fel, mint testvérek.

Azt mondta, hogy példát adok a többi kegyuraknak és az Isten meg fog áldani nagylelkűségemért. Művelt ember a nagyprépost úr, jegyzé meg az öreg asszonyság megindultan és könnyes szemekkel.

Amikor Bánkyné ebben a korai időben meglepte, Marietta nem minden rossz érzés nélkül kérdezte maga magától: vajjon mit akarhat? De azért nagyon mutatta, hogy örül. Megcsókolta a vendégét és még furcsább bizonytalansággal állapította meg hirtelenségében, hogy az nem csókolja vissza. Szándékosan kerülte, hogy ezt valahogy észre vegye. Isten hozott lelkem: mi jót hoztál? tedd le a kalapodat...

Kevés szavu, gyülölködő, zárkózott lélek s lehet, hogy éppen a lajstromon dolgozik. Micsoda lajstromon? Azt mondják, hogy a vadállatait tartja számban. Összeir róluk, toronyát-boronyát, az isten tudná, hogy mivel van tele egy ilyen bolondnak az esze.

A Nap Szava

szendergett

Mások Keresik