United States or Saint Helena, Ascension, and Tristan da Cunha ? Vote for the TOP Country of the Week !
Anyatejet kell fejni a fájós szemébe. Honnan vegyem? Honnan? Zavartan, tétovázva nézett a mellére s az ajtófélfához verte a fejét kétségbeesésében. Honnan, honnan? A másik asszony elsuhant mellette s nem telt bele egy kis negyedóra, már visszajött a pakulárnéval, akinek éppen három hete adott az Isten egy leánygyermeket.
Mindegy azonban a gondolkozás, így is, úgy is csak két forint lévén a bírság. János letette a két forintot, róluk nyugtató írást kapott, azt eltette, hogy majd hazaviszi és fölolvassa az unokáknak. Mindenki olyan olvasmányt visz haza a kisgyerekeknek, amilyent bír. Igy János hazament s a fákon a hernyókra tekintvén, gondolta, hogy ugyan hogy nem teszi őket valahová az Isten.
Azért mégis rámehet a nyolczvanezer forintnyi adósságra, ha rossz időben támadnak rá a hitelezők, jegyzé meg Atlasz úr szakértő fensőbbséggel. Ezt én jobban tudom. Hanem... Micsoda hanem? Van még egy hanem is? A betáblázott követeléseken kívül van még férjemnek váltóadóssága is. Irgalmas Isten! hogy jutott hozzá? Értékesítni akarta erdőnket és parketgyárat állított.
De merjen valaki csak egy lépéssel közelebb menni hozzá, mint a hogy ő megengedi, úgy megjárná, mint a hogy már sokan megjárták vele. Félek, ez lenne sorsa az Atlasz-gyereknek is. Nem volna jó, ha tapogatóznál? Isten mentsen! Mihelyt észrevenné, hogy komolyabb szándékunk van vele és az Atlasz-gyerekkel, rögtön hátat fordítana neki. Hagyjuk hát reájok a dolgot.
Az öreg Sipniewski nagyon kompromittálva volt a hatvanharmadiki fölkelésben. Egyik éltető lelke volt az egész mozgalomnak. Nem volt politikus, csak hős. Elszánt és naiv, mint a felkelők nagy része. Megesküdött akár a szüz Máriára, hogy győzni fognak, de egyéb alapja nem volt a hitének, mint a nagy bátorsága, vagy az, hogy most már bizonyosan velük lesz az Isten. Elég sokáig volt ellenük.
Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana.
Isten áldja kendet, ha Nagybányára jő, szóljon be hozzám, úgy megborotválom, mint akármely herczeget Bécsben.
Isten legyen irgalmas szegény lelkeiknek! Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens.
Az Isten megáldotta fáradságát, nagy földbirtokot tart haszonbérben, pénze szaporodik, jóléte növekszik, és az a tisztelet, melyért lelke szomjúhozik, csak nem akar megjönni.
És ezt apa kérdi elsőszülött fiától! Akarod talán mondani, hogy az én jószágomra fogod betábláztatni a Góg Ferencz követelését? Isten mentsen! Nem a te jószágodra, hanem az én részemre, mely engem, mint elsőszülött fiadat jogosan megillet. Jaj nekem! kiáltott Atlasz úr, kétségbeesetten, ha így folytatod, utoljára nem marad semmi a jószágból, a mi téged jogosan meg fog illetni.
A Nap Szava
Mások Keresik