United States or Maldives ? Vote for the TOP Country of the Week !
A nem ragadós betegségekről nem mindig lehet megmondani, hogy hogyan kapja a gyermek, de annyit ezekről is kell tudni, hogy minden betegséget az kap könnyebben, aki gyöngébb és aki egészségtelenebb módon él. Ezen a módon pedig nem óvakodni lehet a meghűléstől, hanem inkább biztos betegséget lehet szerezni.
Egy félre fekvő szobában, majdnem erőszakkal elvonattatva leánya testétől találta Bogdanu Szirmaynét, hosszan pillanta reá az asszony, s alig apadó könyei új záporban törtek ki, eltöltve az arczák inkább bú, mint öregség által vésett redőit.
Ez legnagyobb vívmánya az újkori civilisatiónak. De jól van, várjuk meg a nagyságos apát-kanonok úr elutazását, annál inkább, mert vele valószínüleg elutazik e szerencsétlen nő atyja is, a dilettáns festő művész, és ő sem lesz útunkban. Elutazik! kiáltott Atlasz úr keserves arczczal. Van is eszében! Attól félek, hogy örökre itt marad s az én pénzemen játsza az urat.
Csak akkor tudtam, hogy ott van, amikor már hozzám szorulva ült a fűben és kezemet szorította. Ne mozdulj... lehellte fülemhez hajolva. Ránéztem. Megértette. Itt akarok lenni... válaszolta inkább a szemeivel.
Az öreges úrban semmi sem volt Boglár Kálmán előkelő, hetyke magatartásából; meggörnyedve járt és új tavaszi felöltője úgy fityegett rajta, mintha kölcsön vette volna; a fiatal nő is csak annyiban hasonlított Boglár Klárához, hogy fiatal volt, különben inkább ellentétének lehetett volna mondani.
A leányok pedig nem tartják ezt tisztességtelen dolognak; inkább még szívesebben táncolnak a virtusossal, mint az anyámasszony katonájával, amilyen elég akadt a faluban. Kancsal Pál ezt még a maga fiatalságának az idejéből tudta. Ő is ezen a réven kapta volt első feleségét. A többi kérőfélét tudniillik hamarosan megrázogatta, mint a lisztes zsákot.
Vigyetek már a henteshez is valamit a pénzetekből! kiáltotta reá és majdnem elsirta magát, mikor a cseléd elmesélte, hogy ilyen unalmas szolgálata soh'se volt. Inkább menne a kórházba, mert ott legalább tudná, hogy hol van. Akkor az öreg asszony volt beteg. Napjában tizszer is át kellett emelni egyik ágyból a másikba, vele volt elfoglalva az egész család.
Az jutott eszembe, hogy látjuk-e még vajjon valaha azokat, akiket most ebben a határszéli völgyben hátrahagytunk? Miért jutott ez épen most eszembe, igazán nem tudom. Délelőtt tizenegyig szakadatlanul mentünk. Keresztülhaladtunk egy kis erdőcskén is. Silány erdőcske volt biz ez, odahaza inkább csak ciherszámba mehetett volna. Útnak, vagy útfélének itt már híre-hamva sem mutatkozott.
A fővárosban lehetett valami váratlan eseménytől tartani, itt nem! Budapesten sohasem bocsátottam egyedül és szerencsésen el is hoztuk onnét, a nélkül, hogy valakivel találkozott volna, értem ezalatt Esztheyéket. Inkább csak a grófnétól lehetett tartani, ki mindenfelé kerestette.
Ezen két szép kérésnek annál inkább engedtem, mert avval bátorított, hogy egy követ személye még a pogányoknál is szent, de biz én csak azt gondoltam, hogy egy szegény czigány legény személye, ki a felett még haramiákkal társalkodik, csak olyan szent, mint a hízott malaczé a komám kalibájában. Még azt is hozzá tettem: hol kap uram pattantyusainak oly ügyes vezért, mint én eddig voltam, de
A Nap Szava
Mások Keresik