United States or Madagascar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Már most, ha a kendő ilyen, milyen lehet a lerongyosodott köntös, amely a testén van? Igaz, hogy ha valaki éjjel-nappal mindig ugyanabban a ruhában kénytelen maradni, nem lehet olyan illata, mint a gyöngyvirágnak a vizet azonban azért teremtette az úristen, hogy használjuk. Víz pedig elég van itt hátrább a forrásnál, ahol az ingemet és magamat mostam.
Ilyen ember Vélity Pája, aki elvállalta a vályút tizenhét forintért, két forintért pedig a rávaló vasalást. Ezzel aztán másnap visszajöttek a bíróék s rendben volna minden. De ép mikor a napidíjakat utalványoznák egymásnak, mondja a bíró: Baj van, mivelhogy a régi vályút pedig el kell újra árverezni.
Most hallották kegyelmetek az igazságot. Tegyenek lakatot a szájukra, mert bizony isten megjárják! figyelmezteté őket a harangöntő. Köztünk legyen mondva, én is csak azt hiszem, hogy nem jó keresztényhez és nem főúrhoz illő az ilyen bűbájos mesterkedés jegyzé meg Ulrik mester, midőn magukra maradtak. Az aranyműves megfordult, hogy távozzék, midőn egy lovászforma cseléd a palotába hívta.
Sokáig nézte, arra gondolt, hogy a tavaszon kijön majd egyszer az asszonynyal s bevetik az egészet fűmaggal, akkor majd nem lesz ilyen fekete. Fáradtnak érezte magát, leült a sirra és szórakozottan simogatni kezdte a hevenyében, két faágból összerótt keresztet.
Ezeknek a hálóknak a szemei nem kockaalakúak, hanem inkább gömbölyűek vagy olyan az alakjuk, mint a hegyére állított kockának. Az ilyen sodronyhálók állványon készülnek, amelyen egy forgókészülék egy kinyúló, tompa kést forgat.
Á-á-á! hát még ott is szoktak zongorázni? Azzal már nem szolgálhatok. Hát minek tetszett lenni Algirban? kérdi még jobban csodálkozva. Oroszlánra vadásztam. No, ilyen bátor klavirmajstert nem láttam még életemben, gondolá magában a professor. Hát most rá tetszik-e érni? kérdé. Mire? Hát felstimmolni a zongorát. Zongorát? szivesen uram, csak hogy nem értek ahhoz.
Közönséges, újabb képződésű, sziklabarlang volt ez is, mint az erdei barlangok általában. Bejárata két szűken összehajló szikla közt medvének való, benn azonban eléggé tágas és ami fő száraz. Az ilyen helyen szokásos nyiroknak sehol semmi nyoma. Ez volt az egyetlen érdekesség, ami megragadta figyelmemet.
Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszerűen don Josénak, vagy pedig csak röviden: adeptusának, hiszen egyedüli célom az, hogy az isteni alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be. Don José! mondá a tudós, nem mint adeptus, de mint velem egyenrangú társ fog laborálni... Ép ez okból, hallgassa meg, mi okozá örömteljes felindulásomat, akarom mondani megdöbbenésemet.
Nem volt. De volt, volt!... Láttam, hogy egy ember mereszti rám onnan a szemeit... Ráhagytam legyen úgy. Hiszen bizonyos, hogy vissza-visszatérő rémüldözési rohamában tényleg látta, amit más emberfiának normális elméje nem figyelhet meg. Nem ingereltem tehát az ellentmondással, amit az ilyen hallucináló betegeket rendszerint csak annál makacsabbakká szokta tenni.
Becsületesség, jóság, egyszerüség sugárzott le az arczaikról, ez ugy hatott reá, mint egy pohár kristálytiszta forrásviz. Édes jó embereim ismételte magában sokszor áradozva. Az inas zavarta meg őket. Belépett és komolyan, mint a ki elítéli az ilyen kirugásokat, jelentette: A miniszterelnök ur ő excellencziája várja a kis szalonban a kegyelmes urat.
A Nap Szava
Mások Keresik