United States or Portugal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Móre letevé zacskóját, a gyertyát baljába fogta, s jobb kezével gubája alól egy kulcsot húza ki, melynek otromba idoma nyilván vallá, hogy vagy ő maga, vagy nembelieinek egyike volt készítője. Tekintetes nagyságos úr, ha az ajtón kívül senki sem áll, meg vagyunk mentve suttogá a czigány. Ilka, kit az egész úton kedvese vezetett, lihegni sem mert, és keményen simult Szodoray oldalára.
Kaczaghatnék ugyan gyenge dühösségeden, de meg akarom mutatni, hogy épen midőn semmi kimélést sem érdemelnél, vagyok engedékeny irántad. Abdul khán kedvese ne legyen azonban szolgálat nélkül; itt földieid közül egy asszony, ez mától fogva rabnőd. Erre hirtelen elfordult, Pióczánét Ilka felé taszítva, és kiment a sátorból.
Szodoray és Ilka a haramiák barlangjából kiszabadulván, elérték azon csapatot, mely Nagybányáról a haramiák üldözésére küldetett, innen a városba mentek, onnan pedig az utak már bátorságosak lévén, szerencsésen haza értek Fertős-Almásra.
Ilka elhalaványult, s első pillanatban felelet sem juta eszébe, annyira meg volt lepetve a váratlan ajánlás által.
Lásd, minden daczod ellenére e csókkal avatom húgodat háremem rabnőjévé. Ezt mondván a herczeg szavait tettel erősíteni Ilka felé fordult, a leány azonban figyelmezett minden szavaira, s az illetlen elővét által méltó haragra ingerelve kivetkezve látszék egyszerre előbbi gyengéd szelidségéből; arczait magas pirosság borítá el, szeme pillái között nagy könycseppek ragyogtak, nem vala többé azon gyenge virág, mely a védő bokor sűrűjében rejti el kecseit az üldözők előtt, érzé, hogy azok megismertetvén csak ön bájok által könyörülést, vagy méltóságokkal tiszteletet gerjesztvén a durva szeretőkben, menthetők a leszakasztástól.
Ezen egy okból a rendíthetlen Bagosy, sőt maga a tüzes Szodoray is készek lettek volna alkudozásba lépni az ellenséggel, hogy az utóbbit erre főkép Ilka sorsa határozá, felesleges megjegyezni.
Az öregebb így szólítá meg Szirmay Istvánt, mert ő vala a tisztes öreg: Bácsi, vigyen el minket is a vadászatra. Édes gyermekeim! mit fog mondani anyátok? Ő sem ellenzi. Mondá nagy sebességgel Ilka, s anyjához fordult, jobb karját annak nyakára tévén. Ugy-e, édes anyám, te megengeded. Mit akartok, gyermekek! Felelé ijedten az anya, ott annyi lövés között, mily könnyen eshetnék baj.
Boldizsár! suttogá Ilka, hangja a neheztelés és engesztelődés között küszködvén, az ifjú félénken tekinte reá, de egy pillanat egészen elváltoztatá a lányka arczát, bár búja inkább nevekedni, mint enyhülni látszott; mert most érzé, hogy nincsen erejében nem szeretni azt, ki bár ártatlan oka nénje halálának. Ilka! te megbocsátasz.
A haramiák eltávoztak a magas útról, eltakarítani rablások nyomait. A negyvenkettediknek folytatása. Szodoray és Ilka lelkében a bú oly sötéten éjszakázott, mint körülök a barlang mély homálya.
Beszédre látszék törekedni, talán a szemrehányás szavaira. Szodoray nem tűrheté tovább. Ilka! sóhajtá sűrű könyekben engedve utat bánatának Ilkám! s kezével takarva arczát, elfordult.
A Nap Szava
Mások Keresik