United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha észrevenné, hogy az ön családja nem szívesen látja vagy épen tolakodónak tartja, soha sem lenne az ön nejévé, bármennyire szeretné különben. Nem szabad észrevennie, kiáltott Sándor ijedten. Ezt meg tudnám akadályozni. De hogyan?
Pedig ha az elefánt izeg mozog, vagy éppen ijedten megfordul, akkor lehetetlen a hátán levő vadásznak kedvező lövésalkalomhoz jutnia. Mohamed nem moccant. Csak az ormányát emelte föl, s oly állást vett így, mint a bajvívó, aki „en garde" áll a kardjával. Egész lényében ez volt: gyere no! csak rajta! Nem tanakodhattam sokáig. Rövid célzás után eldördült a puskám.
Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan Lesbiát nézi. LESBIA: Végre, végre itt van a pillanat! LESBIA: Most kezdődik számomra csak az élet! LENTULUS: Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, És a tető lángolva ránk szakad! Nem magamért, érted félek csupán... TITUS: Csodás álmok rejtelmes álmodója Fehér lelked... Lesbia, értelek!
A szerkesztőségben pedig folyvást annyi volt a dolog, hogy Hadady napról-napra későn került haza. Most már rendszeresen találkozott Judittal; ha lehetett, kétszer is naponkint: amikor ment és amikor jött. Egy félreeső csöndes utcán vártak egymásra. Amikor a Hadady száján először kiszaladt ez a szó: te! Judit megrezzent s ijedten szólott rá: hallgass! nem szabad minekünk egymással így beszélnünk.
Itt ugyan nem fog grófot játszani, festő uram, és a kit én fizetek, attól megkívánom, hogy meghunyászkodjék előttem, mint a kutya. Ezt mondtad neki? kiáltott az öreg asszonyság ijedten, de némi büszkeséggel. Ezt akartam mondani, felelt Atlasz úr, jelentékenyen leeresztve hangját, de nem jutottam szóhoz. Hanem majd meg fogom még neki mondani!
Ezt Dömötör is tudta, azért mindig pirulva, bocsánatkérő arccal, hebegőn és zavartan jelent meg tanítványai és ifjú művésztársai között; ilyenkor mindig úgy érezte, hogy nagy és neki felfoghatatlan szellemi óriások között lábatlankodik. Cifra elméleteiket nem értette és groteszk vázlataikat ijedten csodálta.
Elvégeztem, a mit rám bizott, grófné s föltaláltam a keresett fiatal leányt. Föl-ta-lálta? kérdé majdnem ijedten Hermance. Gyorsabban, mint hittük, de ilyféle dolgoknál rendesen a véletlen játszik közbe s nekem is az járt kezemre. Hermance hallgatott. Leirhatatlan félelem dúlt belsejében.
Egészen kezeink közt van ez a leányka, s évek óta szőtt terveimnek eredménye végéhez közelg, suttogta, azután ijedten tekintett szét a szobában, nem hallotta-e valaki szavakba öntött gondolatait, mit óva őrzött mindenkitől... A nap vidáman és kellemesen mult el, mint rendesen.
Szédült és magában ezerszer befejezte ijedten és boldogan Raymundus félbemaradt szavait: szeretlek... szeretlek... A szíve hangosan vert. Egész estig ki nem mozdult a szobájából s elhatározta, hogy másnap nem megy el a templomba. Korán lefeküdt, de nem tudott elaludni. Éjfél felé fölkelt, egy könnyű mantillát kapott magára s kiült az erkélyre. A Monté Aragon felől langyos szél fujt.
A Nap Szava
Mások Keresik