United States or Democratic Republic of the Congo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mind a két seb feltétlenül halálos volt. Nem sokáig kínlódhatott. Semmit sem értettem az egészből. Hogy kerül ide ez az ember, akit Regina bambának nevezett és hogyan pusztult el? Ki lőtte le? Regina bizonyosan nem. De ha ő nem hát akkor ki? Ebben a pillanatban eszembe jutott a két orosz s erre megint közel férkőzött hozzám a gyanu... de most egészen más formában...
Kétszer kerestem irodájában, de sohasem találtam, s megtudván, hogy a közelben lakik és tegnap velünk egy vonaton érkezett, siettem fölhasználni az alkalmat. Valami sürgős ügyben? Nem éppen sürgős, de rám nézve fontos... Tud ön arról, hogy egy névtelen levél küldetett hozzám pár hónap előtt, melyben egy «fontos ügyről» volt szó, miről a kegyed irodájában kaphatok fölvilágosítást.
Egész történetet kellene elbeszélnem, hogy megértessem elhatározásomat, mondá zavarral a leány s arcza piros lett, de azt nem mondhatom el. Szóval, nem vagy bizalommal hozzám, pedig ha tudnád, Dózia, mit teszek én érted, lehetetlen, hogy hálát ne éreznél irántam, kiáltott föl Hermance s szemei könnyesek lettek.
Igazán, magam sem tudom, hogy mit... Talán azt a helyet értem alatta, ahol először találkoztam veled és jó voltál hozzám... Mert azt a nagy hamurakást, amely a tanya helyén van és ahol valaha otthon voltam, úgy-e nem nevezhetem otthonomnak? Jól van, kis kamerád, iparkodtam az érzelmesebb ösvényre való kitérést elkerülni gyerünk hát haza és »nézzünk rá« hogy estig otthon legyünk.
Én Somorjayné leányának tartottam magamat, ki fölnevelt és jó volt hozzám, s az említett Kardos nevű detektiv azt állítja, hogy nem én, hanem Dózia az ő leánya, de nem hiszem és nem is akarom hinni. De mit tud arról, mit Lamberth kisasszony Dóziáról beszél? Semmit! Én őt nem ismerem.
Három házam van és százhét hold földem, itt, ahol harmincegy év előtt Thomas Lucy, a békebiró megvesszőztetett... Zsuzsannának és Juditnak nem megvetendő örökséget hagyok, neked és barátaimnak egy-egy gyűrűt, hogy emlékezzetek reám. Az ég igazságos volt hozzám... magam ültethettem kertem fáit... ezüst kehelyből ittam a magam borát... mit kívánhatnék még?... Boldog vagyok, János, boldog.
Írtam az ügynökömnek, mondá Manónak nyújtva a levelet, hogy tudjon ki egyetmást erről a Boglár Kálmánról és leányáról. Az ügynök felelete itt van. Olvasd fel fiam, s aztán majd meglátjuk, ki lehet-e ezzel nyitni Sándor szemét? Manó olvasni kezdte a levelet. «Nagyságos úr!...» Ez én vagyok, hozzám czímezte a levelet, szólt közbe Atlasz úr elégedetten.
Akkor az enyém vagy; akkor minden leírt sorod az én termésem, ha te gondolod is el, mert utánam sír a lelked, akármerre is fordulsz a világon. Ez az örök szomjúság hozzám köt, mert még a reménytelenséged is az enyém. Nekem élsz; nekem alkotsz, és én ezt akarom.
Mi hoz hozzám ily szokatlan időben? kérdé Holcsi, levéve sötét szemüvegét, mit leginkább arra használt, hogy szeme kifejezését és arczának netáni változását eltakarja. Nem valami kellemes hirrel jövök, a mi különben érthetetlen előttem s tőled kérek fölvilágosítást vagy inkább magyarázatot arra.
Nem... nem... nem hivatalos mormogta s élénken figyelni kezdte az utczát. Egy kocsi zörgése keltette fel a figyelmét, a kalapját is a kezébe vette, hogy mindjárt kiszaladhasson, ha az a kocsi jönne, a melyet várt. De nem az volt. Megint visszafordult hozzám s most már könyei, a melyek rég utat kerestek maguknak, a szemébe szöktek s végigfolytak az arczán. Az asszony is sírni kezdett.
A Nap Szava
Mások Keresik