United States or Trinidad and Tobago ? Vote for the TOP Country of the Week !
A nem reménylett merész elhatározás szinte bámulással tölté lovagunk lelkét s talán nem épen éles elméje is észrevéteté, mily kevés hatást tehessen ilyen emberek előtt kényszerített katonai rettenetessége, vagy csak történetből esett-e, de elég az hozzá, következő szavait már sokkal lágyabb hangon ejté s előbb daczosan felvetett feje meglehetősen lehajolt.
Csak ugy szóltak hozzá: Szabad kérnem Glubovitz ur, kérem, sziveskedjék Glubovitz ur... És különösen kitüntették az asszonyok, a vevők. Órákig elültek az áruasztal előtt a törpe zsöllyéken s várták, a mig Glubovitz ur mással végzett, hogy rájuk került a sor, mint a patikában. A többi segéd azalatt a pudli körül ácsorgott s jóformán csak a keze alá adtak holmit, a mint parancsolta.
Tudóst akart belőlem faragni, de hát... Mindenhez van hajlama, tehetsége az embernek, csak akarat és kitartás kell hozzá szakította félbe szárazon. Nem, Lénárd bátyám. Nagy tudós, philosoph létére tapasztalhatta, hogy kemény fejem, egyszerű eszem van. Minden szenvedélyem csak a mozgalmas, kalandos hadi pályához vonzott.
Víg pajtás azonban csak üres óráiban volt, hivatalnok társai közt a kedélyes budai kis vendéglőkben, melyeknek kocsmárosai versenyeztek érte, mert a hova ő járt, az a hely divatba jött. Bent a hivatali szobában pontos, lelkiismeretes, otthon este pedig a legtermékenyebb irók egyike. Sok mindenfélét ír, könnyen dolgozik, mint a milyen könnyen hozza a rét a maga virágait.
Milyen szerencse és szerencsétlenség egyszerre! sóhajtott Atlasz úr. Képzeld, ez a dúsgazdag, szép, kedves asszonyság szerelmes Sándorba és szívesen feleségül menne hozzá. Sándorhoz? kérdé Manó, egyaránt elnyújtva hangját és ábrázatát. Jól hallottad? Csakugyan Sándorról volt szó? Csakugyan Sándorról volt szó? ismétlé Atlasz úr elkeseredve. Talán süket vagyok, hogy nem hallom, kiről van szó?
Krebsler mind a két kezét fölkapta örömében, úgy deklamált. De gróf úr, az Istenért! Van olyan, aki önbe nem szerelmes? Lehet olyan? Hiszen még én is!... A gróf megint mosolygott. Hja, édes Samu, az más. De a leánya! 'iszen még nem is ösmer; még nem volt szerencsém hozzá. Magam is csak hallomásból tudom, hogy csakugyan szép; mondják.
Sokszor aggódtam a miatt, hogy Veronika ebben a szomorú társadalomban nem talál olyan férjet, ki méltó volna hozzá, mert ő egészen más, mint a mai leányok. Ebben igazad van, ő különös teremtés.
Harapjam el a nyelvemet, ha azt akartam mondani! kiáltott az öreg hölgy fölpezsdülve. Sándor igazi földesúr, ha van igazi földesúr a világon; de nem régi ezt nem lehet tagadni; csakhogy annál nagyobb dicsőség, ha a régiek hozzá járnak tanulni és bámulni. Helyes beszéd, monda Atlasz úr és teljes kiengesztelődése jeléül ismét fejére húzta a bársony sipkát.
Hátha Dózia eltünnék örökre! Nyoma veszne, nem lehetne föltalálni, s ha Jakab nem találkoznék többé vele, bizonynyal elfelejtené és visszatérne Veronikához. Ő is azok közé tartozott, kik hajlandók mindig azt hinni, a mit óhajtanánk s még azt tette hozzá, hogy a kiknek érdekében volt Dóziát eltüntetni, azok továbbra is el fogják rejteni és ő nem keresi hollétét.
És a gőzekét is, tevé hozzá Atlasz úr. Miért ne szerezzen az ember örömöt gyermekének, ha annyi pénze van, mint nekem? A földesuri kastély egyik félreeső kis szobájában folyt le e nagyfontosságú tanácskozás, az udvarra néző szárnyban, abban a lakosztályban, melyet az öreg házaspár a maga külön használatára tartott fenn.
A Nap Szava
Mások Keresik