United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megállanak, pipára gyújtanak és tanakodnak egymás közt. Ahun megy az Atlacz zsidó, mondja az egyik. Vajjon micsoda hunczutságon töri a fejét? teszi hozzá a másik. Nemsokára előttük viszi el Atlasz urat a kanyargó ösvény; a munkások gyorsan dolgozni kezdenek, nehogy henye beszélgetésben lássa őket a földesúr.
Estére se harangoztak még s már nyilvánvaló lett a két asszony előtt, hogy az anyatej nem sokat használt. Talán még ártott is. A gyermek szeme mind nagyobbra dagadt s véresebb lett és most már folyton hasonlatosabb lett hozzá a másik is, mintha valami utálatos, borzalmas nyavalya el akarta volna lepni az egész fejét. Néha a homlokához kapott s még élesebben visított.
Odakönyökölt Castello kapitány elé s utánozhatatlan nyugalommal, szemét egy pillanatra le nem véve annak duzzadt, karmazsínvörös arcáról, így szólt hozzá: Barátom, a te feleséged a legszebb asszony egész Aragóniában és én halálosan szerelmes vagyok bele. A zsoldoskapitánynak tátva maradt a szája a meglepetéstől.
Eszem ágába sincs az a gyanusítás, hogy Mira komolyan veszi Vidovics urat, de az bizonyos, hogy nem tér ki a tolakodó udvarlás elől olyan határozottan, ahogy szeretném. Félórákig eldiskurál vele; kibeszél hozzá az utcára, szóval ostobáskodik. Félek, hogy el fogja hanyagolni a tanulni valóját: amúgy se valami kitünő tanuló.
Azért én mégis Atlasz Samu vagyok és ez a kastély az enyém és a zsebem pénzzel van tele, ha inasnak néznek is, tevé hozzá zsebére ütve. A mi sokkal többet ér, mintha az embert úrnak nézik és a zsebe üres, mondá az előkelő öreges úr, a maga zsebére ütve. Különben van szerencsém magamat bemutatni, én Boglár Kálmán vagyok, s ez itt a leányom, ki szíves engedelmével szintén a kastély vendége lesz.
Kérem, bocsásson hozzá. Remélem, nem ágyban fekvő beteg. Az volt, de ma már elhagyta ágyát, s kérem, gyermekem, ne zavarja őt nyugalmában és szándékában, ő zárdaszűz óhajt lenni. Tudom! És legyen, ha azok után, miket én mondani fogok neki, nem változtatja meg szándékát, viszonzá hévvel Veronika, s kezét kérően tette össze.
Ebbe a színdarabba is egy kívülről jövő ember hozza az igazi életet; egy vidéki földbirtokos, ki Genfben egyetemi tanára a pszikológiának.
Majd meglátjuk... Most csak az a kérdés, ki lépjen be először hozzá? Természetesen grófné lesz az. És ön addig várakozni fog itt az ajtó előtt? Ezt alig fogadhatom el. Az én ügyem nem sietős. Sétálni megyek, s félóra mulva visszatérek.
Csodálkozott, hogy az nem jön hozzá, mint máskor sétájából hazatérve, s végre elkiáltotta nevét, ki még mindig égő arczczal, tündöklő szemekkel jelent meg a mellékajtón, és kedves mosolyával ült le ágyához. Merre jártál? kérdé Klára, feszülten vizsgálva kipirult arczocskáját. Messze voltam és már nagyon siettem haza!
E nyúlványon, mint valami tömlőn, a virágpor folyós tartalma lejut a magrügyben pihenő petesejthez, azzal összeolvad és megtermékenyíti. A megtermékenyítés csodás hatással van a petesejtre. Az eddig önmagában tehetetlen sejt most el kezd oszlani és egymásután hozza létre a sejteket. Az új sejtek kezdetben mind egyformák és gömbalakú halmazt alkotnak.
A Nap Szava
Mások Keresik