United States or Guyana ? Vote for the TOP Country of the Week !
Európába 1735 körül hozta Don Antonio Ulloa nevű spanyol ember. Értékét ez időben nem ismerték, úgy hogy az aranymosók az iszappal együtt kiöntötték. Oroszországban 1822-ben, az Ural-hegységben fedezték fel első nyomát, majd 1829-ben Humboldt Sándor, a kiváló német természettudós bejárta az Ural-hegységet és több helyen talált dús platina-telepeket.
Az anya, mint kora magával hozta, sírt és jajgatott, a lányka búját, ha épen nem könnyebbíté is, de legalább fölosztá és más édesebb tárgyra vezeté szerelme; mert szerelmesek örvendeni és szomorkodni a legidegenebb dolgon sem bírnak a nélkül, hogy abban szerelmöknek fő szerepet ne juttatnának.
Obrenné rövid búcsú után az ajtó felé indult, de midőn az föltárult, a szobaleány, a ki jelenleg Zsófi helyét tölté be az ügyvéd házánál, levéllel kezében lépett be. Egy hordár hozta, mondá, átnyujtva a levelet, s azt mondta, hogy az irodából ideküldték őt, mert sürgős van a boritékra irva.
Épen azért nem akart Atlasz úr hozzá fordulni, mert részrehajlástól félhetett, s neki teljesen elfogulatlan, sőt a mennyire lehetséges, kedvezőtlen felvilágosításra volt szüksége. Csak így remélhette, hogy megakadályozza ezt a házasságot, melytől érzelme, gondolkodása, becsvágya, egész lénye idegenkedve fordult el. Minek is hozta ide a balsors ezt a Boglár Kálmánt?
És ez az ember ugy ment el, hogy megint csak alig pillantott reá, csak éppen hogy mondott valamit, mint a hogy odamorog az ember akárkinek az utczán. Csoda, hogy nem hozta magával az ostort is, a mivel rókát hajszol, a mikor arravaló kompániája van.
A kasznárné ténsasszony a konyhán sürgött forgott, buzgólkodott, őneki az volt legnagyobb büszkesége, hogy jövő ilyenkorig beszéljenek az emberek erről a disznótorról. Az édes ura pedig a pince körül szorgoskodott, ahonnan a finom borokból is hozott fel kóstolót erre a különös alkalomra. Ő hozta rendbe a kártyaszobát is; mert a harminckétlevelű biblia forgatása el nem maradhatott.
A szoba bútorzata egyszerű volt, még azon időből való, mikor Atlasz Samu nem volt földesúr és nem a saját kastélyában lakott. De magával hozta ide is, jól érezte magát köztök.
Ekkor tünt ki, hogy az intéző milyen lovas és hogy az a csunya nagy ló milyen ló. Hirtelen a nekiszelesedett telivér után nyargalt és a karikásával az első kétszáz lépésen belül megpányvázta, elfogta, hozta vissza. Egyikük sem szólott. A főhadnagy egy kicsit röstelkedett, az asszony ezt észrevette, a világért sem dicsérte volna meg az intézőt.
Mindketten a legelőzékenyebbek voltak Dózia iránt ki tapasztalatlansága ellenére olykor tünődött a fölött, miért mutatnak, s éreznek iránta annyi szeretetet, ki végre is egészen idegen nekik. De kora hozta magával, hogy úgy vette és fogadta a dolgokat, a mint azokat látta. Soha semmiféle gyanu nem szállta meg lelkét, de mit is gondolhatott volna ő, ki annyira nem ismerte az életet!
Így készülve szüntelen fegyvergyakorlás között tölté a kisded sereg kevés idejét, mely az ellenség betöréséig még hátra volt, szerencsére a csapat nagy része még Rákóczi hadaiban szolgálván, már rég tulajdonává tette a fegyverforgatást, s így minden jót lehetett reményleni tőlök, annál inkább, mert tüzes hazafiság lángoltatá vitézségöket, csak Türkenfrasz, a generális statusoknál volt kapitány és szent birodalmi lovag, nem akart jót jövendölni egy sereg felől, mely még egy fényes retirádában sem mutata militáris válort és disciplinát, ámbár a magyarok természetes bravourját többé kétségbe nem hozta, e felett a vezérről sem tarthata sokat, ki Montecuculi Rajnáldnak épen nem nagy tisztelője vala.
A Nap Szava
Mások Keresik