United States or Réunion ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hová viszed a gyermeket? kiáltottam rá dühvel és mit cselekedtél anyjával?
Hogy mondod? Nem állok utadba. A férfi bevágta maga után az ajtót s a konyhában kezdett el kiabálni: Utamba? Hát micsoda utamba? megyek a hova akarok... A kapuig úgy ment, hogy kopogott a sarka a kövezeten s azután a kicsi asszony csak érezte, hogy valahol itt van a közelben, de nem hallotta.
Mikor korán reggel a mezőn jártam, láttam a fasorban, és köszöntem is neki, felelt Atlasz úr sietve. Hová ment? A falu felé. Egyedül? Igen egyedül, felelt Atlasz úr vontatva. Az öreg asszonyság félénken megrántotta férje kabátját, mintha hallgatásra akarná inteni. De Sándor észrevette e titkos mozdulatot s elaltatott gyanúja újra fölébredt.
IDA: És Biró Katica? JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát? IDA: Mert ép most lovagol erre. JÁNOS: Hova? Galambszeginé Biró Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem a legszebb és legsikkesebb asszony ... JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta ... IDA: Dehogy buta ... JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét ... IDA: És ez a fokmérője az okosságnak?
Állok álmok piros pünkösdjén, A fák alatt virágos ösvény. Egy ifjú lányka lépdel erre, A lába: tánc, virág a melle. A szeme: kincses kert nyilása, Boldog lesz, ki szivéig ássa. Az ajka: dal, csók /sohse fösvény/, Paradicsomba visz ez ösvény?... A kacagás hull, hull a lomb... Hugom, hová mégy erre, mondd? Látod, hogy hull az álmok szirma? Hulló sziromra sorsod írva...
Voltam Obrennénál, kezdé Hermance de nem találtam otthon. A cseléd azt mondta, hogy nem is megy a nap folytán haza, holott nekünk okvetlen meg kell tudnunk, hova lelt Dózia s mi történt vele, azért legjobb lesz, ha te fölkeresed Holcsi lakását és ott tudakozódol róla. Félek mutatni ott magam. Okvetetlen rendőri felügyelet alatt áll az egész ház, s nem kivánom láttatni magam a közelben.
Már majdnem fölhuzták a függönyt, a mikor mégis ráhatározta magát, hogy kér valamit attól a barátságos embertől, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra. Itt van a feleségem is, meg a gyermekek. Könyörgöm, ha valami helyet kaphatnának... Hol vannak? Itt tul a vendéglőben, a hova beszállottunk... Egy rongyos csapszékből kelletett előkeriteni őket.
Elérkeztünk a dolog lényegére, gondolta boszusan az ügyvéd, s hogy mielőbb végét vesse a komédiának, tettetett egykedvüséggel mondá: Gyámleányom megszakítá falusi tartózkodását, és hosszabb időre külföldre utazott barátnőjével. Utazni ment? Holott oly elragadtatással beszéltek mindketten a falusi tartózkodásról. És hova, merre vették útjukat?
JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni! JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök! JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok. IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat? JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! IDA: Hova mész ilyen korán? JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem ... tudom Istenem! IDA: Elkésel az iskolából. Onnét egyenesen az iskolába megyek. Jenő!
Várjon csak... mondá gondolkozva Hermance, most jut eszembe, hogy midőn Dóziának szökési terve kiderült, s én véletlenül az intézetbe mentem és Obrenné semmi áron nem akarta őt többé intézetében megtürni, én pedig nem tudtam hova vinni őt, egy ajánlatot tett; s valami katonatisztnéről beszélt, ki magához venné. Arra nem emlékszik, hol lakik az említett hölgy?
A Nap Szava
Mások Keresik