United States or San Marino ? Vote for the TOP Country of the Week !
S a végén a kis Kancsal Tercsiből csakugyan jegyzőné ténsasszony lett. Dombory László valamikor „globetrotter" volt, a szó legszebb értelmében. Igazán elmondhatta, hogy látta a nagy világot. Ki tudná azt, hogy amikor esztendőkig alig vettük hirét, hol s merre utazgatott.
Hol maradsz te Luczifer? Az asszony bámult ide-oda, elképedt, sírt; egyszerre vége lett mindennek, amit szépen megépítettem otthon.
Kérem, ne bocsátkozzunk czáfolatokba, vágott a szavába majdnem indulatosan Hermance. Most az a kérdés, hol van Dózia, s ezt kell Klárától megtudnunk, még pedig mint mondtam, mielőbb, mert a bizonytalanság kiállhatatlan nekem. Mihelyt hazajön Klára, beszélek vele s kikérdezem. Vagy talán legczélszerübb és rövidebb lenne, ha én innét az ügyvédhez mennék... Hogy is hivják őt?
Most én fogok kisérletet tenni, mondá Jakab, s köszönt és belépett a lakásba, hol Holcsi éppen abban a pillanatban dugta ki fejét a szobájába vezető ajtón, s megpillantván őt, titkolhatlan zavar látszott rajta. A birtok ügyében jöttem, ügyvéd úr, kezdé Oroszlay, bajusza alá rejtvén mosolyát a fölött, hogy az ügyvédet sikerült meglepnie.
Megvette a levegő, a mi kiáradt a szinpad nyomorúságából, megindult a szegény ember utján s aztán nem hagyta el egy pillanatra se. Megütődött kissé, mikor rapszódikus tempóban ott bocsátották le a függönyt, a hol legkevésbbé várta, de aztán megértette a dolgot.
Így beszélte nekem Dózia s nem kételkedem, hogy igazat mondott, viszonzá Eszthey grófné. Mert nem tudott volna ily regét kitalálni, ha annak nem volna alapja, de sőt nem is indult volna oly útra tájékozatlanul, hol nem talál előbb biztosítékot. Nem akarok grófnénak ellenmondani, mert nem vagyok biztos Dózia szavainak ellenkezőjéről, azonban...
Miért is tüntél el oly gyorsan? kérdé nevetve Enyingi, tudván, hogy vérző szívet hagysz magad után. Feljösz a kaszinóba? kérdé egykedvüen Jakab gróf, válasz nélkül hagyván barátja szavait. Természetesen, ebédelni szándékozom. És együtt mentek az ebédlő terembe, hol egy és ugyanazon asztalhoz ülve, megrendelték ebédjüket. Mi ujság a fővárosban? kérdé Enyingi gróf.
Sirt dühében s összeszoritotta az öklét, hogy agyonvágja a vén kocsist s lihegve alig birva magával, ujra elkezdett beszélni. Demeter! Édes öregem, szegény szolgám, fiam, mond meg az igazat. Hol voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e? Demeter még jobban beletemetkezett a gallérjába, nagy küzdelem folyt le a szegény paraszt lelkében, de azért nem hagyta magát elbolondítani. Nem, Kocinski urnál.
De ha nincs otthon még akkor sem, ha vendégei vannak, úgy nem sok érdeket talál az ottlétben. Azt mondta, dolga van, s végre oly gazdag embernél nem csoda, ha ügyeivel el van foglalva. De különös, hogy mindenhonnét megszökik, hol emberek vannak... Így tett Csetneken is, s mindig dolgairól beszél és teendőivel menti magát.
A tágas, világos ateliert Jakab gróf könyvtárrá és dolgozó-szobává alakítá át, hol legtöbb idejét tölté, ha otthon volt, s most belépve oda, gondolatait akarta rendezni, melyek hasonlítottak a lázas képzelődéshez, s folytonos izgatottságban tartották agyát és szívét.
A Nap Szava
Mások Keresik