United States or Tuvalu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Persze a vizsgálat nem kezdődött meg mindjárt, hanem azért az öreget közmunkára fogták. Egyszer épen ablakokat surolt a megyeház udvarán, mikor valami hivatalszolga, a ki egykor kisbéres volt nála, meglátja. Ej, ej, édes Bagi János uram, hogy került kelmed ide? Elmondja az öreg a dolgot; megcsóválja fejét a hű szolga s felmegy az illető birói személyhez. Nagyságos uram!
János alighanem ilyesmire várt a hernyók irányában, azonban helyette megint csak a bírótól jött ki a pecsét. János bement a bíró elé s ott elébe adták, hogy föl van jelentve, mert nem hernyóztatta a fákat. Pedig rendeli a törvény. A törvény, gondolta János. No ez szép munka. Azelőtt Taliánországba küldött engem hadba a törvény, most meg a hernyók ellenében küld.
Azt szeretném látni, hogy ne fogadjon el, mikor én bejelentetem magamat nála, mondá Sándor, úgy az asztalra ütve öklével, hogy édes anyja ijedtében egyszerre lenyelt egy egész czukros gesztenyét. Mindjárt felfüggeszteném a plébánosunk fizetését és egy krajczárt sem adnék többet a templomra. Ezt meg is mondtam a püspök titkárjának, mikor a huszár avval a hírrel jött, hogy a püspök nem fogadhat el.
Talán szerezhetne valami kis kondicziót. Az asszony fölállt s lázfoltok gyultak ki a szemei alatt. Rekedten hörgött a hangja, a mint fuldokolva kitört a melléből a rettenetes méltatlankodás. Ő! Neked! Előbb engem temess el. Te akarsz vele békülni, te, a ki tudod, hogy gazember. Erről ne beszélj. De édes lelkem... Te akarsz kezet szorítani azzal a bitanggal.
Elmondtam azt, a mi a könyvben van s azzal már aludtam is. Hanem egyszer hazahozzák az én uramat az irodából. Kocsin, mellette ül a könyvvezető, velük szemben egy gyakornok s támogatják fölfelé a lépcsőn. Nyolcz hétig feküdt betegen. Hát ez mi? gondoltam. Az én uram beteg? Hát ez hogy lehet?
Inkább csak szokásból én is kiáltok egyet, hogy: csend legyen! s mosolygok azon, hogy micsoda nevetséges figurák vagyunk mi nagyok. Nekik tudniillik, a kiknek a világát a mienkhez akarjuk idomítani. Olyan szánalmasak, mint a milyen Tercsa néni volt, a mikor gyermekeket nevelt. Egy Róza, Sugár Róza nevezetü leány volt alkalmazásban egy budapesti boltban. Kishirdetés révén jutott be.
Nem kértem mást, csak hogy engedj ott maradnom a közelségedben, csak hogy érezzelek; a szemed beszélt akkor is az ajkad helyett és azt mondta: „szegény". Látod, akkor is így néztél. És én bennem nem az ingerelt dac éledt fel attól, hanem az ijedtség, hogy nem rontottam e el mindent, mindenkorra. Talán éppen az volt a szerencsém, hogy olyannak láttál, amilyennek soha egyetlen más asszony sem.
Tehát várt engemet az én kedves Leonhardus barátom? Sejtette e látogatást. És még sem rendelkezett semmiképen elfogadásomról? kérdé és szeme kémlő pillantással tapadt a beszélőre... Semmiképen se! Hol van Iván, a kulcsár? A jószágon. Ügyel az aratásra és betakarításra... Atyaságod beláthatja, hogy én mint vendég, vendéget nem invitálhatok!
De mivel tapasztalásból tudtam, hogy a Regina apró, hunyorgó szemei még az én gyakorlott szemeimnél is élesebbek, óvatosságból megkérdeztem, hogy észrevett-e valamit és ha igen mit? A leány bólintott. Nem bizonyos, hogy jól látok-e... dörmögte gyanakodva, de mintha odalenn nem volna tiszta a levegő... A patvarba! Dehogy is nem az! Képtelenség, hogy ide most ellenséges katona eljuthasson
De nem tudtuk azt, hogy Rákóczi kormányzata ez időtájt már úgy bánt a néppel, mint I. Lipót katonái annak idején, sőt néha talán rosszabbul is.
A Nap Szava
Mások Keresik