United States or India ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem engedi többé sem a saját jószágán, sem a fővárosban lakni, lemondatja a képviselőségről és haza hozza családostul; a kastélyban most úgyis van elég hely, itt járhat vadászni, adhat lakomákat, népszerűvé teheti magát s ha megjön az ideje, innen is kinevezhetik főispánnak.
Meddig várjunk? Úgy látszik, neked nem esik nehezedre! szakítá félbe haragosan. Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett rá. Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegyünk? Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jöttem haza, így nem tudom, mik történtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? Kellett valaminek történni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az!
Az első fagy után csilingelve suhogtak végig az uton az urasági szánkók, a parasztok pedig tömeges falopást rendeztek az erdőben. Eddig becsületes uton szerezték meg a tüzrevalót, telt a fuvarukból, most már nem volt mivel kifizetni a fa árát. A kerülő egymásután csukatta be őket, az asszonyok jajgattak, be-be szaladtak az urakhoz a városba s mindig kedvetlenebbül jöttek haza.
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve, leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére. Azt hittem, sétálni mentél, kezdé Hermance grófnő, figyelmesen pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt. Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
Most legalább mind együtt folytatjuk útunkat haza felé, mondá Klára, megfogva atyja kezét, ki ezalatt hozzájok érkezett. Nekem vissza kell fordúlnom, felelt Boglár Kálmán. Maradjatok ti csak egymásra; legjobban szeretem, ha mindig egymásra maradtok. Mit értesz ezalatt? kérdé Klára csodálkozva. Én azt vártam, hogy egészen hozzánk fogsz költözni, tevé hozzá Sándor.
A mulatság tehát csütörtökön kezdődött. Piros rózsa, fehér rózsa; szőke leány, barna ... egy kis tánc, egy kis kártya, sok bor és megint sok bor mellett elmult péntek, elmult szombat is. Vasárnap reggel, kilenc óra tájban, Vidovics Feri, aki máskor végig ki szokott tartani, hirtelen elszomorodott, s a fejébe vette, hogy haza megy.
Igaz, hogy Sándornak kálvinistává kell lennie, azt mondja a Góg Ferencz, és a plébános kiugranék a bőréből; de úgy kell neki, ő házasította össze Sándort a Boglár Klárával. Ah! milyen kellemes meglepetés volna, ha otthon avval a hírrel fogadna Sándor, hogy megkezdte a válópört a felesége ellen. Ebben a kellemes meglepetésben nem részesült Atlasz úr, midőn haza érkezett.
Itt is hosszabb ideig maradt, s midőn végre haza hajtatott, föl sem ment szobájába, csak az inast küldte föl, hogy egy-két ruhadarabját és úti készületét lehozza; megizente nejének, hogy egy-két napra elutazik, és eltávozott, senkinek sem mondva, hová megy.
Az este másfélóra hosszat betűzöm a vasuti menetrendet s annyit sem tudok kisütni belőle, hogy miképpen lehet eljutni innen Árokszállásig, most pedig, a mikor mulatni akarok, másfélóráig kell hallgatnom ezt a szamarat, aki még butább, mint a menetrend! Mi ütött beléd? Elment az eszed? szólt Cipriani elbámulva. Beszélj velem tisztességesen, vagy ha részeg vagy, eredj haza.
Ezek tehát ama bizonyos szegény, de becsületes, rossz sorsra jutott, de büszke lengyel főnemes leányai?... Azt éppen nem mondom. Az öreg hölgy szavaiból úgy vettem ki, hogy zeneprofesszor az apjok. Ah, zongorahangoló! Az már más. Eszerint testvérek? Annyira testvérek, hogy ikrek. Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S én haza menjek aludni? De maradjunk a főkérdésnél. Csinosak? Mint két rózsabimbó.
A Nap Szava
Mások Keresik