United States or Kenya ? Vote for the TOP Country of the Week !
De büszke a lakóira! Majd maga is más hangon fog beszélni, ha megismerkedik velük. Lasciate ogni speranza. Maga minden szinésznőről ezt mondja. S ezért szeretem magát. Nem ábrándul ki soha. Imádom magát, Mariska. S hogy megmutassam, mennyire tisztelem e házat: megyek. Azt hiszem, ideje, hogy menjen. Calvados már alszik. Mintha ez is három napig ivott volna, szegény.
Bármennyire szeretett volna multjáról tudni, s talán összeegyeztetni azt, mit tőle hall, Hermance grófnő történetével, más térre vitte a beszédet, hisz különben is annyit szeretett volna neki mondani. Majdnem három hete, hogy találkoztunk pár órára Tornyoson, s néhány szót váltottunk, mi határozó volt egész életemre! kezdé meleg, olvadékony hangon; gondolt azóta arra, a mit mondtunk egymásnak?
Itt nem pénzről van szó, hanem erkölcsi lehetetlenségről! Bocsánatot kérek... rebegte Hermance elpirulva s az ajtó felé fordult, melyen Dóziának jönnie kellett. Remélem, grófné, nem neheztel szavaimért, mondá kissé nyugtalanul az intézet tulajdonosnője, érezve, hogy elutasító hangon ejti ki szavait. Nem neheztelek, de megvallom, rosszul esik nyilatkozata, meggondolva, hogy mi mindent...
Veronika látván anyja szomorúságát, letérdelt előtte, s átfonta derekát karjaival és erőltetett mosolylyal, enyelgő hangon mondá: Együtt maradunk, mama, és nem lesz nélkülem elhagyatva... Avagy azt hiszi, nem vettem én észre számtalan szomorúságát házaséletében?
Amikor ide jöttünk, ehez a forráshoz, folytatta csendes, tünődő hangon, akadozva, mintha emlékeit akarta volna a fejét borító homályból életre kényszeríteni, mindig helytelenkedett... igen... Itt mindig jó kedve volt a gnädiges Fräuleinnak. Hancurozott velem, letepert a földre és hemperegtünk... igen. Mint két kölyök.
Nem tudom, mennyi ideig szundíthattam ebben a lankasztó délutáni forróságban, mely úgy rebegett a mezőségek fölött, mintha a földet belülről fűtötte volna valamely láthatatlan gondviselés.. félálomban azonban megint csak úgy tetszett, mintha a közelemben kuporgó hegyimanó fölriadt volna mozdulatlanságából és megrázott volna... Kelj föl! Kelj föl... stéh auf! kiáltotta fülembe rémült hangon.
Szívesen megengedem, felelt Atlasz úr, pártfogó hangon. Egészen visszanyerte méltóságát és önérzetét, mióta vendége czélzást tett a saját üres zsebére s ezzel elismerte felsőségét.
Még mindig piszmogsz? kérdezte dorgáló hangon. Wer da? Ki huhog itt? Miért nem fekszel le? Fekszem. Nem igaz! Honnan tudod, hogy nem igaz? Nem vagy te bagoly, hogy ide láss. Az nem vagyok, de a mozgolódásodból tudom, hogy haszontalanul elpiszmogod az időt. Tessék! Akármilyen kicsi, de már anyáskodik és zsarnokoskodni szeretne az ember fölött.
Ne hallgasson Klárára! kiáltott föl heves, sürgető hangon Dózia s közelebb húzta hozzá székét. Beszéljen a multról, emlékeztessen egyre-másra abból az időből, melyre sohasem gondoltam s érzem, hogy emlékezőtehetségem derengeni kezd... A vendég kérdő pillantást vetett Klárára, kinek arcza nemcsak nyugtalanságot, de határozott félelmet árult el.
Ember, akár ki légy, tiszteld ezen helyet, mert felelé elszánt hangon Pintye Gregor, s tovább szólott volna, de Karácson szava fölrázá az öreget halálos álmából, gyenge veres futá el arczait, szemeinek utolsó tüze látszott fellobbanni, s kezeire támaszkodván félig fölemelkedék s kényszerített erejű hangon kiáltott föl: Zsivány, az istenért, zsivány és fiam!
A Nap Szava
Mások Keresik