United States or Paraguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
De csakhamar gyanúsan teszi hozzá és végignézi a korcsmárost: Ha ugyan mondja ha ugyan gazt nem vetött rá valaki. A bormérő fölpattan: Tán engöm gondol kend? János nyujtogatja a nyakát és a fejét csóválja: Hát mondja hát... A korcsmáros mérgesen rántja elő a zsebéből a maga gyufatartóját. Hát mit gondol kend? kiáltja. Hogy neköm a kend masinatartója köll? Hisz ehun az enyim. Kénai ezüst.
Kiment és előkiáltva a kertészt, a Keresztúri-házhoz küldte, de ez csakhamar azzal a hírrel jött vissza, hogy páter Julián, meg se pihenve, újra kocsiba ült, de azt igérte, hogy egy-két nap múlva visszatér. A harmadik napon utána tudakozódtatott és embere azzal a hírrel jött vissza, hogy páter Julián az éjtszaka csakugyan visszaérkezett. Bárcsak már a mester is itthon lenne! De hát hol is marad?
IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi jó időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... IDA: Az is léhaság, ugy-e János hogy valaha én is fiatal voltam? Hát illik ez hozzánk öregekhez? IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám ...
Nem álmodtál, hanem beteg vagy! kiáltá aggályosan a tudós és ha karjaival fel nem fogja, hát estében fejét zúzta volna be a kiálló oszloptalapzaton. Midőn magához tért, karja be volt kötve és a könyvtárterembe vetett ágyon feküdt. Mi történt velem? kérdé a mellette ülő tudóstól. Beteg voltál fiam! Erős lázban feküdtél! felelte ez gyengéden...
Dehogy nem! tréfál mellette Balásy. Hát nem tudja? Vendéglő a törött bögréhez. Talán inkább a vigma-gyárhoz. Hát ez megint miféle gyár? csodálkozik az özvegy. Náci bácsi közbe szól: Nem gyár, de víg magyar. Ilyen együgyűségeken mulattak száz és jó egynéhány év előtt Budán. Hát még Pesten!
De csak láttad, Regina, hogy ott mi van? firtattam tovább a dolgot. Láttam. No, és?... Meg is tapogattam... Úgy? Igen, úgy... Mindent megtapogattam a kezemmel. A falakat, a kormot, a hamut, a sok üszköt mindent. Igy hát tudod... Igen, tudom, hangzott ismét a közömbös válasz tudom, mert mondom, mindent megtapogattam... még az elgörbült kapcsolóvasakat is, amelyek kilógnak a falakból.
Kérem alázatosan, én sem vagyok itt sokkal jobb állapotban, mint kegyelmetek suttogá egy szózat a barlang hátulsó szögletéből, s pisszegő hangjából czigányt lehetett gyanítani, ha kegyelmetek el nem árulnának, talán segíthetnék. Hogy árulnók el azt, ki életünket megmenti felelé Szodoray, bőven megjutalmazlak, csak igéretedet teljesítsd. Hát várjanak egy kicsit viszonzá a szózat.
De hát a másik, az igazi Dózia hova lett? kérdé Kardos látható nyugtalansággal. A kérdett súgva mondta: Itt van a háznál. Somorjay Juliska néven.
Nagy a lárma; itt is, ott is megmártódik az acél az emberben, mígnem valamelyik asztal mögött ülőnek eszébe jut, hogy gyufára rántson. Erre szétvál a sok összegabajodott s meredten egymásra bámul. Némi józanodás következik, a juhász meglépett, Szél János pedig viszi kifelé a cimbalmát... Nem halt meg senki, hát így majd csak begyógyulnak a bicskanyomók.
Éreztem, hogy a szívem nagyot dobban... Micsoda maga, fiam, civilben? kérdezte odavetve. Erdész vagyok, ezredorvos úr. Szeret vadászni? Igen. Hát ez egy kicsit most már lassabban fog menni, folytatta mosolyogva az ezredorvos hivatalát azonban egy jó erős bot segítségével akadálytalanul elláthatja. Lehunytam a szemeimet.
A Nap Szava
Mások Keresik