United States or Cuba ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az nem is valószínű, hogy ha ő oly szegény volt, annyira tehetős rokona lett volna, ki húszezer koronát igérjen a gyermek föltalálójának... Most, tizenöt év után! Annak tehetős embernek kell lenni, mondá Eszthey gondolkodva. Az ügyvéd habozva kérdé: És hajlandó volna gróf úr ugyanoly összeggel jutalmazni azt, ki a keresett gyermeket föltalálja?
Az a bizonyos sokat megénekelt hamvasan piros őszi barack bizony elszégyelhette volna magát mellette. Ez a pirulás jutott eszébe a grófnak, amikor most mégis a lugasnak tartott. Gina megrezzent a láttára, mint a vadmadár, amelyet a bokrában meglepnek. Hát maga. kisasszony, nem fél ettől a liliomhervasztó kánikulától? kérdezte a gróf, csakhogy valamit mondjon. A leányka bátran nézett a szemébe.
De a hölgyek azonnal észrevették, hogy nincsenek azok oly jó hangulatban, mint rendesen lenni szoktak, ha valamely kirándulásból visszatérnek. Bertalan gróf alig beszélt élményeikről, Béla pedig panaszkodott, hogy egyetlen hölgyet sem látott az egész idő alatt, s hozzá tette, hogy azok nélkül nincs mulatság.
Természetesen, még pedig nagy szorgalommal, s talán párhuzamosan ama gyanujával, miről beszélt. Fontos volna tudnunk Holcsi multját és terveit Dóziára nézve a jövőben. Azért ujra fölkérem, járjon el továbbra is ügyemben s tudassa velem tapasztalatait. Szolgálatára állok, gróf úr és remélem, hogy nemsokára új hirekkel jövök, még pedig fontos tudósítással.
Fehér ruhácskájában, amely nyakig volt gombolva, olyan volt, mint valami igénytelen kis nevelőnő. A haját „copf" ban hordta; szép vastag fonatban, kék szalaggal. A nénje mellett alig törődött vele valaki. A gróf szólott hozzá néhány udvarias szót; olyankor gyönyörűen elpirult a kis leány. Nagyon szépen tudott elpirulni.
Tudod-e, kik voltak azok a férfiak, kik a vonatról leszálltak? kérdé szikrázó szemekkel Holcsi. Enyingi grófot ismertem, a többieket nem! Eszthey gróf és fia is közöttük voltak, kik Zalánczra mennek vadászni, hol beszélni fognak rólatok, s Dózia neve említve lesz, és akkor vége van a titoknak, miért már annyit áldoztunk, s annyi hasznos kilátás volt azzal összekötve.
Egész csoport fiatalember, s köztük Enyingi gróf, ki megpillantván a várakozó leányokat, köszönté őket és talán beszédbe ereszkedett volna velük, ha Holcsi ügyvéd meg nem előzi őt, s majdnem parancsolólag mondá Klárának: Üljenek föl gyorsan! Miféle gondolat ide jönni?
Nem, én nem félek, kezdte kissé akadozva; de azután mindjobban belemelegedett, nekibátorodott. Én nagyon szeretem a pusztát, a magyar pusztát; nekem ez a gyönyörű rónaság olyan sokat mond... el nem telnék vele sohasem... A gróf csudálkozva merült szemével a leány arcába. Milyen érdekes, finom arc, gondolta; és milyen őszinte nyilt lélek, milyen igazán leányos.
A megérkező vonatról azonban csak Eveline grófné szállt le, minden kiséret nélkül. Szemei vörösek voltak és igen szomorúnak látszott. Baj van? kiáltott ijedten Atlasz úr. Hol van a gróf? Hol vannak a grófi gyerekek, az én unokáim? Egyedül jöttem, nincs semmi baj, felelt gyorsan Eveline. Siessünk, üljünk a hintóba, ne bámuljanak rám az emberek.
Nagy építkezéseket szándékozik ott létre hozni, s majdnem hetenkint kirándul oda Enyingi gróffal. Nem lakik ott? Azt hittem, ott tölti a nyarat, kérdé Klára. Úgy is szándékozta tenni. De gondolom Angolországban van valami teendője, s talán néhány hónapra már el is utazott. A leányok mindinkább meggyőződtek, hogy vendégük nemcsak Holcsit ismeri, de a szomszéd gróf terveiről is tájékozva van.
A Nap Szava
Mások Keresik