United States or Tunisia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sejtettem, hogy enélkül bajos lesz a dologból tisztességgel kievickélni. Nem sántikálhattam messzebb tíz lépésnyinél és már megszólalt a bokrok mögött a leány nyugtalan hangja: Nit géh wát!... Hol vagy? Mondtam már, hogy nem megyek messze... hát ne kiabálj, hanem gyere. Kumm schon! Jött. Nagyon furcsa figura volt szegény, nem tudtam kacagás nélkül megállni.
Mondom, nagyon furcsa figura volt szegényke hasonlított azokhoz a betlehemes gyerekekhez, akik faluhelyen alkalmatosabb maskara hiányában apjuk köntösébe bújnak és kócparókat nyomnak a fejükbe, hogy föl ne ismerjék őket. A nedves vörös haj majdnem akként festett a leány fején, mint egy oda nem tartozó idegen láng-paróka.
A király csak ugy ott szolgált mellettük, aláirta az irásokat, meg leragasztotta a sok pecsétes levelet, hanem azonkivül aztán nem is adtak neki semmi dolgot, mert nagyon furcsa ember volt.
Barátságos, széles arca, szinte világított az örömtől, amikor nyelvével csettintve, a következő örömhírt közölte velem: Úgy nézem, hogy ma már vége leszen ennek az eddigvaló gyalázatos semmittevésnek és nem esz meg továbbat is a fene... Kidörzsöltem szemeimből az álmot és talpraugrottam. Lám, be furcsa örömhírei vannak ennek a vasgyúrónak... Hogy tetszik ezt gondolni?
Megbolondult maga? hörkent fel a rémüldöző falupennája; hogy lehetne maga a galagonyási bakter, ha én a keszi jegyző vagyok? Erre a különös logikára viszont a bakter nézett nagyot. Nem érthette a furcsa összefüggést, ami abban volt, hogy ha a jegyző úr Keszin hiszi magát, akkor hogy mondhat mégis olyan bolondot a bakter, hogy ez itt a Galagonyás major.
Aztán, ha jól bezárja őket, kinek mi köze hozzá. Ur az, nem lehet neki olyan könnyen parancsolni. Gyerünk el hozzá. Egy kicsit huzták, halasztották még a látogatást, hanem már nem hagytam nekik nyugtot. Látnom kellett azt a furcsa embert.
Mira tudniillik így felelt neki: Furcsa ember maga, Vidovics. Úgy tesz, mintha száz éve ismerne s mintha én is oly régóta ismerném magát. Mintha öröktől fogva így volna, ahogy ebben a pillanatban s mintha azt hinné, hogy mindig, a jövő évben, tíz esztendő mulva is így fogunk sétálgatni: kiséretünkben két vidám kutyával, vígan magunk is. Bizalmasságokat mond nekem s nem kérdi, hogy érdekelnek-e.
Kilenckor rész-próba A remete csengetyűjé-ből. Háromnegyed tízkor rész-próba Rip van Winkle-ből. Féltizenegykor ... Ne mondd tovább, ebből én úgy sem tudok kiokosodni ... De milyen furcsa ember vagy te, Feri ... Mért? Ha neked volnék, már régen San-Remoban ülök ... Mondd, hogy Monte-Carloban. Mert te ott ülnél. Talán már ott is hagytad volna minden pénzedet. Lehet.
Az asszony megértette és most maga nyujtott kezet a sógorának, aki azt gyöngéden megcsókolta, de, szinte tüntetően, rögtön el is eresztette. Várt. Én nem a magam jószántából jöttem most hozzátok, Bandi. Editnek szüksége volt rám; hívott. Ebben még semmi rendkivüli sincsen. Várj egy kicsit. Felelj nekem őszintén: szeretted te Editet, amikor elvetted? Furcsa kérdés. Persze, hogy szerettem.
A Nap Szava
Mások Keresik