United States or Tuvalu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Folytasd, folytasd. Kiutasítottak a házból. Klára azt mondta, menjek, a hova tudok, ők többé nem tartanak, s nincs szükségük rám. Szegény gyermek, és te ide jöttél. Jól tetted, folytatta Hermance levéve fejéről a kalapját, s csudálkozva pillantott férjére, ki távolabb tőlük, hidegen, némán, majdnem megrovó arczczal állt helyén, és vonásain kedvetlenség volt kifejezve.
Ekkor fölértek a lépcsőn s Esztheyné ledobva kalapját, helyet foglalt, mit a vendég követett, s igen komoly arczczal folytatta a tárgyat, mialatt Bertalan gróf is a szobába lépett. Éppen most beszélem a szenzácziós ujságot, mondá Enyingi a háziúrnak.
Tizennégy szeszterciusszal úszom egy óra óta. A Damonnak szólított, kurtára nyírt, fekete szakálas, szikár, nagycsontú macedóniai gúnyosan villantotta ki fehér fogait, azután szótlanul pörgette meg ujjai között a kockát. A vöröshajú tovább folytatta: Holnap újra eladhatom magam Dolabellának, a legpiszkosabb uzsorásnak, akinek valaha lapos körmei voltak Rómában.
Boszusággal nézett rá, s mint aki még tartogat valamit, de már siet, türelmetlenül szólott arrafelé, ahol az asszonyka ült: Te meg az uramat nem kapod meg. Pihent, erőt gyüjtött, hogy kimagyarázza magát. Levegőért kapkodott. Szőcsné megtámasztotta a tenyerével a hátát, s aztán tovább folytatta: A végrendelet olyan, hogy nem kaphatod meg. Csak addig az övé a vagyonom, amig meg nem házasodik.
Mert az anyám kivánja, hogy ezt bevegyem a beszédembe. Én ugyan nem akartam, de ha már kell... Folytassa csak szólt közbe Mabel. Különben nagyszerűen csinálja... Köszönöm folytatta Percy. Mondhatja úgy is, hogy „nagy elégtétellel‟. Egészen jól hangzik. Akkor tehát nagy elégtétellel gondolok arra, hogy habár mi a személyünk szerint idegenek vagyunk is ezen a vidéken, legalább a családunk nem az.
Én odasiettem és fölemeltem, s csodálkozva láttam egy fekete zsinóron függő, kisded akvarell arczképet, mely női fejet ábrázolt. Hermance grófné láthatólag elhalványodott, s szerette volna elhallgattatni leányát, de lehetetlen volt közbeszólnia, ki nagy élénkséggel folytatta.
Dóziának van anyja, ki rendelkezik fölötte s várjanak, mig kiszabadul a börtönből, folytatta gúnyos szenvedéllyel Esztheyné s hátat fordított leányának. Istenem, istenem, kiáltott fel Veronika könnyekben törve ki, mily kegyetlen a sors, hogy annyi embert tesz szerencsétlenné, holott mindenki boldog lehetne!
Sohse ugráljon, kis leány, intettem neki a kezemmel is, a szememmel is eszem ágában sincs, hogy bántsam! Nem volna szép, ha egy ilyen magamfajta nagy darab magyar katona bántana egy ilyen gyenge gyereket, mint amilyen maga. Nem vagyok gyerek... rázogatta fejét a leány. Hát mi? Voltak itt katonák, folytatta anélkül, hogy a kötekedő kérdésre választ adott volna akik bántani akartak.
Kétségkívül! viszonzá hévvel Jakab. És a szerelem, folytatta halkan, elfogultan Veronika. Az egészen más érzés, mint a többiekért való rajongás, viszonzá önkéntelen lelkesüléssel Jakab, s arcza gyorsan elváltozott és ismét azon álmodozás ült rajta, mi oly ellenállhatatlanná tette vonásait, s szeme oly kifejezést nyert, mintha a távolban látna valamit.
Föltaláltam az ön védenczét, ki általam kerestetett, folytatta komolyan, majdnem tünődve az ifjú, talán a fölött, hogy öntse szavakba, a mit mondani akar. De félek, hogy nem mondhatok róla olyan hirt, mit grófné talán vár, és kielégítheti reményét. Hogy érti ezt? Egyszerűen úgy, hogy a keresett fiatal hölgy nincs fenyegetve semmi veszedelem által.
A Nap Szava
Mások Keresik