United States or Vatican City ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kivált amikor végre, megint csak hosszú hetek múlva, megjött az első hadifogolylevelezőlap arról a rettentő távolságról és maga a fiú, a saját kezeírásával jelentette, hogy él, még csak meg sem sebesült, és hogy a honvágyon kívül semmi baja sincsen.
A legokosabb beszéd az volna, ha így szólnál: «Jól van fiam, ha szereted Klárát, vedd el és fogadd áldásomat». Jaj nekem! kesergett Atlasz úr, még áldást is adjak? Hát az áldásom nélkül nem vennéd el? Elvenném, de boldogtalan lennék. Mégis jó fiú ez a Sándor, jegyzé meg az öreg asszonyság. Hiszen épen az a baj, hogy jó fiú! kiáltott elkeseredve Atlasz úr.
És engem is megvernének... folytatta elgondolkozva, miközben hunyorgó szemei belebámultak a távolságba, ezt mondtam mindig Adolfnak és jól tettem, hogy mondtam. Aztán ki volt ez a Dolfi? Az? Egy fiú. A bácsim fia, a nagy Regina testvére. Aha! Tehát afféle házi tolvajszarka. Mi az? Most már semmi...
Van-e feleséged? kérdezte tőle. Van. Gyermek is? Hát hála az istennek, mind fiu. Egyet se látsz többé közülük, ha hazudsz. Demeter meg volt sértve. Végignézett a tiszten, azután a mellére tette mindkét kezét, mintha kérdezné, hogy csakugyan róla beszélnek-e? A tiszt türelmetlenkedni kezdett, mégegyszer rászólt a szegény ostoba kocsisra. Hol voltatok? Kocinski urnál.
A kis tapasztalatlan asszonyka boldogan kezdte az ő páros pacsirtaéletét, nem volt más gondolata, mint az ura, ez a csinos, finnyás, kissé piperkőc fiú, aki bizony semmiféle gazdaság kedvéért sem kelt fel hajnalban, ahogy az igazi jó gazdához illik, hanem olyan lusta életet kezdett élni már az első hetekben, mintha soha sem is hallott volna a katonaságnál hajnali ébresztőt.
A családja azonban otthon volt és ugyanott volt egy kis földje is, visszatért hát mindig a maga régi falujába. Így tett az apa, így tett a fiú is, aki kitanulta apja mesterségét. Közben azonban haladt az idő. Az emberek művelődtek, újabb és újabb ismereteket szereztek. Szebb és jobb dolgokat szerettek meg. Hogy jutottak mindehhez? Külföldi kereskedők jöttek, külföldi portékákkal.
A fiu nem felelt, csak forró, komoly szemekkel nézett rá. Ne is beszeljen. Majd hozok máskor könyvet és felolvasok magának vagy mesélek. Nemsokára jobban lesz, akkor maga is olvashat. Jung Kálmán csendesen csóválta a fejét. Én tudom, hogy meg fogok halni mondta alig hallható, súgó hangon. A hölgy felugrott. Dehogy fog. Maga azt nem is tudhatja. Verje ki ezt a fejéből. Nyárig egészséges lesz.
Ahhoz képest, hogy hatezer hold első minőségü bácskai földet mondhatott a magáénak, Vidovics Ferinek igen jó termete volt; talán mint szegény fiu is szembe tünt volna, de így bajos volt észre nem venni.
Ha fiu lesz, Fridolinnak hivjuk! kiáltotta az egyik s nagyon tetszett neki az ötlet, mert hatalmasat kaczagott neki. András! Mihály! János! Mindenki szavazott, össze-vissza kiabáltak. Még sehol sem volt az urfi s már keresztelni szerették volna és mindenki a maga izlése szerint. Akkor jutott eszébe az egyiknek az az eshetőség, amire eddig senki sem számított. Hátha leány lesz?
Mikor tettem én valamit? riadozott a leány és nagy szemét félénk kíváncsisággal nyugtatta a fiú arcán. Édes Istenem, már nem emlékszik? Igazán elfeledte?
A Nap Szava
Mások Keresik