United States or Jersey ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ifju ur mondja ifju ur, ne tessék megszomorítani a papát. Szeretem az iparomat mondtam én. Apám kiabált. Ostobaság! Marhaság! Azt hiszed, hogy én ezt eltüröm! Egyszerre azonban szép kérésre fogta a dolgot. Nézd, édes fiam, megigértem anyádnak, hogy nélküled nem megyek haza. Ne hagyj engem szégyenben.
Írtam az ügynökömnek, mondá Manónak nyújtva a levelet, hogy tudjon ki egyetmást erről a Boglár Kálmánról és leányáról. Az ügynök felelete itt van. Olvasd fel fiam, s aztán majd meglátjuk, ki lehet-e ezzel nyitni Sándor szemét? Manó olvasni kezdte a levelet. «Nagyságos úr!...» Ez én vagyok, hozzám czímezte a levelet, szólt közbe Atlasz úr elégedetten.
A főnök épen a hétórai személyvonatot indította tovább, köpenyegébe burkolva sétált a sinek között. Mikor már elindult a vonat, akkor szólította meg a raktáros. Főnök ur, nagy ujság, fiam született... A főnök mosolyogva nézett végig rajta és megrázta a kezét. De aztán most már más lesz a világ, ugy-e?
Ámbár mégsem jött el ide, hanem ott maradt, sírfájára előírt sárga betűkkel én festettem föl nevét és azon katonai rangját, amit ép akkor kapott meg a szegény fiú, amidőn már meghalt egy kissé. Ott a hosszú szabadságra ment katholikusokat a szerb vallású pap temette, zsidó temetésre azonban nem vállalkozott. Így aztán a fiam Deutsch volt ott a pap, a kántor, aki elénekelte a hitvalló társát.
Mi a neved fiam? Tivadar! felelé Karácson. Tivadar, hát szálljon reád atyai áldásom s kisérjen mindenütt, s a mit azon elkárhozottól elvontam, az áradjon mind reád; de téged haramia, atyai átkom üldözzön sírodig, téged, ki emlékezetemet az akasztófára hozod, az ég iszonyú büntetései kínozzanak! távozzál halálom helyétől, mert melletted nem húnyhatnám be szemeimet.
Hisz éppen ezt cselekszem Mici; a tetszésem ebben a dologban az, hogy te magad távolítsd el a közelségedből, mert te vonzottad oda annyira. Vonzottad lelkem, tudatosan; eleinte talán csak kacérúl, később veszedelmesebben. Mert te is, mintha kitüntetnéd Dinit és ettől ő egészen megbolondul. Lásd fiam, te talán nem gondolkodtál még azon, hogy mi lehet ennek a vége.
Fiam, Piacella Garibaldi, most olyan eszméket ... Dömötör igazat adott a gazdag sírkőgyárosnak, csak hozzátette: Dolgozni kell, barátom, dolgozni, mint az igavonó baromnak. És eszébe jutván, hogy egy megkezdett mintáját elfeledte nedves ronggyal letakarni, sietve kifizette borát és eltávozott.
Vigyétek el a rabnőket szóla kiséretéhez, s többen teljesíteni akarák parancsát; de Ilka lábaihoz borulva esedezék. Légy irgalmas irántam, én egy elrabolt magyar leány vagyok, küldj vissza rokonimhoz, és kérj aranyat, a mennyit kivánsz. Félre! viszonzá hideg boszúsággal a khán vigyétek el, és sorsa az legyen, a mi fiam egész háreméjé.
Végre is csak nem fog most szcénákat csinálni, amikor már feledésbe ment az ügy... Ez izléstelenség volna. Nem tette. Délben egész határozottan azt mondja nekem: Fiam, elhatároztam, hogy nevelésedben más irányban indulok meg, illetőleg, hogy ugy mondjam, itt kissé zavarba jött az öreg, mert a mama rámeresztette a szemeit hogy ugy mondjam, teljes fordulót csinálok.
Azért nem hozzád való, vágott közbe Atlasz úr, mert nem illik a családunkba. Mi a mi családunk? egy emelkedő család, melynek még mindig fölfelé kell haladni, mert még messze van a tetőtől. Én megszereztem a pénzt, a jószágot, nektek kell csinálni a nevet, az összeköttetést, az állást. Leányom már grófné, egyik fiam már előkelő hivatalnok, ők megtették a magukét.
A Nap Szava
Mások Keresik