United States or Austria ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mind ezen okok reá vettek, hogy elhagyjam őket, kiket úgy sem valék képes saját veszedelmemmel is kimenteni, mert kegyelmet ártatlan gyermekeim sem várhattak az irgalmatlan ellenségtől, ha velem együtt jutnak kezeikbe.
Mindennek készen kell lennie, mire az isteni tisztelet véget ér s a nagyúri vendégsereg a kastélyba tódul ebédre. Olyan ebéd lesz, a milyen még nem volt ezen a vidéken. Ilyenkor szükség van a háznál az okos főre. Az öreg asszony ugyan otthon maradt, de annak semmi hasznát sem lehet venni, mert minden csirkének halálát külön megsiratja.
Ezen habozásának hamar véget vetett egy oldalt kerekedő, s hamar háta megé terjedő zaj.
Ezen pillanatban zengett az utczán kettőztetett erőszakkal: A tatárok! a tatárok! De mi eléggé édes vagy rettenetes egy haragos nőt engesztelni vagy ijeszteni.
Ezen utoljára fölhozott ösztönözésén annyira örvendett Gottlieb Konrad Friderik Türkenfrasz, hogy felejtve Szodoray súlyos szablyája felé nyúló izmos karát, öntetsző mosolylyal szájszegletit ismét füleinek közvetetlen szomszédságába hozá. De mi nem fogunk sem contra, sem juxta artem bellicam szaladni.
Édes néni! esdekle Szodoray, mert így szokta gyermekkora óta nevezni Szirmaynét bocsásd meg nekem azt, a mit általam a sors vétett. Anyám! sóhajtá kedvese megsértésén könyekre fakadva Ilka anyám! ő ártatlan! Szirmay tanúja ezen szomorú jelenetnek, nem tűrheté békével sógornéja igazságtalanságát, bár azt fájdalmának nagysága mentheté, és szelid, de férfias szemrehányással fordult feléje.
Szerencsétlen csillagzata Abdul khánnak a már kétszer megvert seregeket adá mellé, ezeket futásra indítani elég volt a magyarok puszta látása is, és így az első összeütés határozó volt az ütközetre nézve, mert az egész támadó tatár sereg hátat fordított, a magyarok majdnem vakon üzék őket, és nagyobb részük a tér hosszában futó lovas tatárok után, míg Szodoray alig néhány százat gyűjthetett a jancsárok ellen; de ezen csekély szám is elég volt a vitéz ifjúnak megtörni ezen hires dandár sűrű rendeit, bár őket képes nem vala elzárni végkép Borsától.
S ezen szavaira ismét ütést inte Szirmay, s a mogyorófa ismét hangos csattanással jelenté magát a czigány vállai között. Csak háromszáz ember uram, és huszonnégy réz ágyú. Üssétek! S új csapások következtek. Kétszáz ember! de az ütések nem szüntek meg. Jaj nagyságos uram! Kiálta Moré senki sincs, egy ember sincs! Kivallasz-e mindent igazán? kérdé Szirmay.
Ezért, és nyomósabb hadi foglalatosságai miatt, fölhagyott további unszolásaival, az időre bízván imádottja szívének meglágyítását, ezen engedékenységben az is erősítvén őt, hogy haza értekor semmi sem fogja gátolhatni szándékát.
Azon remény, hogy gyermekeimet föllelem, kötött még a világhoz, s az mérsékelte bűneimen érzett bánatomat. De ezen egy kecsegtető várakozás is megcsalt, s még évekig, mint egy kisértet, önnyugtalanságomtól űzetve bolyongtam a világban, míg a vénség képtelenné tevé békétlen vándorlásaim folytatását.
A Nap Szava
Mások Keresik