United States or Switzerland ? Vote for the TOP Country of the Week !
És nem bizonyos, hogy nem került-e a hajba bizonyos élősdi, amely végig az összes frontokon majdnem makacsabb ellensége a katonának, mint az orosz. A homok nyomorgatását nem állja ez a konok ellenség, ha még oly cudarul ragaszkodó természete van is. Hála az Úristennek, rövid vártatva csakugyan lezuhogott a zápor. Hatalmas pászmákban paskolta végig a vidéket s az öreg égerfa alatt engem is.
Nagy főhadnagy urat tehát elég kényelmesen szállásoltam el, nyilván meg lesz hathatós protekciómmal elégedve, ha ugyan ebben az életben valaha még találkozunk. Ez az ádáz hadivihar úgy szerteszét szórja egymás mellől az embereket, mint a szélvész a faleveleket. Igaz, hogy némelykor össze is tereli, mint ahogy például most engem is ennek a jóravaló Heiszer bácsinak közelébe terelt. Igy-e!
Mit lőttél? kérdezte tovább az erdész szelid hangon s a földre dobott zsákra fordult a tekintete. Őzet! vallott a „vadorzó" nyugodtan és már nem sütötte le a szemét, sőt most Balázson volt a sor, hogy megzavarodjék a rácsudálkozó tekintettől. Hátha valamelyik erdőőrrel találkoztál volna? szólott szemrehányó hangon. Elfogott volna... Engem ugyan soha!... kiáltotta a leány fennhéjázva.
És én botor, feltártam előtte titkaimat, kísérleteimet. Midőn azonban minden tervembe, reményeimbe beavattam, csak azután jutott eszembe, hogy próbára is tegyem hűségét! Leveléből meggyőződtem csalárdságáról! Ez villámcsapás vala rám nézve. Barátságot, szeretetet hazudott és én elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint ő engem, én ép úgy el tudom őt és rendjét veszteni vele!
Csak ott lehet őt látni, ő a legerényesebb asszony egész Huescában. Olyan erényes, hogy senkit sem szeret, még engem se. Én is a székesegyházban láttam meg először, mikor idejöttem a király zsoldosaival. Ott szerettem bele s ott, a templom kapujában kértem meg a kezét. Hozzám jött, pedig nem szeretett. Ö csak San Pedrót szereti, a szentet, akit valami olasz faragott toszkánai kőből.
Szirmay egy a vár tulsó részében fekvő teremben fogadá őt, hová mindnyájan költöztek, itt menten lévén a golyóktól. Nagyságos tekintetes uram! kezdé a követ. Az Isten áldása oly bőven omoljék a nagyságos úrra, mint a zápor a Tiszába. Kivánatod igen keresztény, csak kár volt előbb záporral önteni reánk. Mi hírrel jösz? viszonozá Szirmay. Engem uram Pintye Gregor küld, mint követet.
De méltóságos asszonyom, nem hiszek én neki; az én feleségem is elég tésztát főz de vagy elmetéli, vagy elcsipkedi; ilyen gyanus kinézésüvel nem rettegtet engem. Hát mivel élnek ott Dabon? kötekedék a sajátságos öreg urral a grófné. Hát mennyi a fizetése nagytiszteletü urnák? folytatá tovább a discursust a grófné. Hm! méltóságos asszonyom, van énnekem szép fizetésem.
És ezt apa kérdi elsőszülött fiától! Akarod talán mondani, hogy az én jószágomra fogod betábláztatni a Góg Ferencz követelését? Isten mentsen! Nem a te jószágodra, hanem az én részemre, mely engem, mint elsőszülött fiadat jogosan megillet. Jaj nekem! kiáltott Atlasz úr, kétségbeesetten, ha így folytatod, utoljára nem marad semmi a jószágból, a mi téged jogosan meg fog illetni.
Hogy kereshetett az engem napokig, míg végre belenyugodott, hogy egy darabig nem fogjuk, egymást látni. Hm... de hátha soha többé nem fogjuk egymást látni? Lám, lám... ez eddig eszembe sem jutott. Igazán egy pillanatig sem gondoltam rá eddig, hogy voltaképen ez az eshetőség sincs kizárva... Most, hogy eszembe jutott úgy éreztem, hogy semmi hatással sincs reám.
Mit beszélt Holcsi úr, miért kellett oly nevetséges sietséggel eltünnünk az indóházból? kérdé feszülten. Mert Eszthey gróf is az érkezők között volt, s gyámatyám félt, hogy rád ismer és magával akar vinni. Ő nem ismer engem, viszonzá elhalványodva Dózia. Sőt létezésemet sem tudja. Ki mondta ezt neked?
A Nap Szava
Mások Keresik