United States or Myanmar ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hej, uram! mondá vidáman Pintye Gregor, látván a felnyitott zsákokban aranyat s ezüstöt villámlani, könnyen nyaktörést okozhatna bérczeink között ily teherrel utazni; azért reménylem, megköszönöd, hogy bátorságodra gondolván, megkönnyítettünk. Ily teher még egy bojárnak sem törte nyakát. Viszonzá elég bátran a megfosztatott, kiben a fösvénység némikép még a halálos félelmen is diadalmaskodék.
És arról sem szólva, hogy nem engedett tovább aludni, hiába fordultam másik oldalamra. Megragadta a vállamat és rázott. Kelj föl és készülj elmegyünk! Hány óra? Akármennyi! Virrad és ez elég. Föl kellett tápászkodnom. Kidörzsöltem szemeimből az álmot és tétován körülnéztem. Hát bizony virradt.
Jó táncos, a lawn-tennisben elég ügyes, közepes vivó, ellenben úgy lövöldözi a galambokat, hogy passzió nézni. A földje sok, a búzája csoda, pezsgőben félelmes ellenfél s ha nagyon sokat iszik, úgy tesz, mintha alapjában szomoru ember volna. A legmisztikusabb önben, hogy mindig a szendéknek szokott udvarolni, soha se a naiváknak; az állam-vizsgálaton egyszer megbukott.
Elég volt, Madame, a művészetből is. Itt nyomoruság, zaklatás, betegség, éhség, dühöngés vár reád. Itt elpusztul minden, csavargó léssz egy koldus-országban és mindenki elfelejt, a nevedet betemeti a szégyen, a vér és a szegénység iszapja. Jó itt, a szerzetesek között. Erővel foglak kényszeríteni. Botrányt csapok, belopódzom a kolostorba és bebujok az ágyadba. Zárva van a cellám, asszonyom.
Az volt a szerencsénk, hogy ez a nyírfa volt itt a legmagasabban fekvő pont, különben nyakig vízbe kerülhettünk volna. A ponyvára lezúduló töméntelen víz így lerohant mellettünk az árok felé és aránylag elég szárazon hagyta azt a kicsi helyet, amelyen szoronganunk kellett. Ebből a kényelmetlen szorongásból azonban már igazán elég volt. Teljességgel nem éreztem a térdeimet. Akárcsak két fadarab.
Megmutatta a juhász. Olyan lyukas az, mint a Bodárovics Jóczó ködmöne. Hm, vélte a bíró az nem elég, az nem numerus, mivelhogy kelmed ma még nem hivatalos ember. Ma még nem, esett beszédbe a hirhozó, megörülve igen nagyon annak az egy szónak, amit politikából ejtett ki a bíró. Azonban amit látok, azt csak látom. No igen, hagyta rá a bíró és méltóságosan legyintett a kezével.
Bólintottam, hogy de elég volt. Csak meg ne hallja a kapitány úr súgtam oda neki figyelmeztetőleg félreérthetné a dolgot... Azonnal elhallgatott. Igaza van... mormogta nagyokat fújva bár engem már ismer... Morelli kapitány úr csakugyan a közelünkben tartózkodott. Alakját nem lehetett kivenni a sötétségben, halkra tompított rekedtes hangját azonban meghallottuk. Már járt itt... mit akarhat?
Mindent egybevetve, azonban elég jóravaló snájder-munkát végeztem ezzel a köntössel, az idő csak megviselte, de nem mállasztotta szét a sok vesződséggel összeszerkesztett kontár-művet. Néma szemlélődésem közben lassanként ismét belezökkentem rendes kerékvágásomba és visszanyertem nyugalmamat is. Kicsit mintha már resteltem volna, hogy az imént annyira kilódultam a rendes nyomból.
Ha ugy parancsolják, hogy mondjam, hát mondom, csak éppen hogy az ügyvéd urral szeretnék pár szót váltani, mert nem akarnék csak ugy a magam jószántából valami olyast mondani, a mi megnehezítené az ügyemet. Elég sulyos az már ugy is. Ott kezdtem, hogy sokkal hamarabb születtem meg, mint a hogy apám elvette az anyámat.
Bármilyen sötétnek látszott is a helyzet, a szobrász szívében nem tudott gyökeret verni a bánat. Úgy látszik, e kis fekete virág számára nem volt abban elég porhanyós a talaj. A könnyek hamar elpárologtak róla, mert hegyi levegő, erdei szellő, rétek, kaszálók, szőlőhegyek és gyümölcsösök egészséges kipárolgása már őseinek keményre és ruganyosra edzették a lelkét.
A Nap Szava
Mások Keresik