United States or Monaco ? Vote for the TOP Country of the Week !
Szomorúan beóvakodik a városba, a bíró elé áll. Előbb vár az ajtóban, amíg behivják, azután pedig a szobába lép, igyekezettel az iránt, hogy valamiképen a padlóra fektetett szép pokrócokat le ne tapossa. Azután tárgyalni kezdenek. János kénytelen beismerésben lenni, mert tanuk vannak arra, hogy ő kihágott. Node azt mondja embör szokott hibázni. Azt mondja a biró, hogy hat korona a biróság.
Atlasz úr személyesen ment nagyúri fia elé; jól esett lelkének, ha az állomás személyzete látja, mint csókol neki kezet az elegáns fővárosi úr, s ha mindenkinek elmondhatja, az állomásfőnöknek úgy, mint a jegyszedő szolgának, hogy az a finom úr, ki az első osztályból fog kiszállni, az ő fia, a miniszter jobbkeze.
Olyan rég volt már, hogy Atlasz úr az épületnek ebbe a szárnyába lépett, hogy Sándor nemcsak meglepetést, hanem ijedséget is érzett látására. Az Istenért, valami baj van? talán anyám lett rosszúl? kiáltott, gyorsan apja elé sietve. Az öreg asszony nem lett rosszúl, úgyis elég rosszúl van mindennap, mióta folytonosan sír és sóhajt, felelt Atlasz úr a fal mellé lapúlva, mintha veréstől félne.
Harmadnap megint hiába járt arra; negyednap pedig már káromkodott is, de hogy miért, azt nem mondta. Hanem a gátbakter ezzel fogadta a késő este hazavetődött leányt: Hallod e, ma is itt volt az erdész, ne szökdössél előle annyira, mert amilyen hirtelen indulatú ember, még az én fejem bánhatja. Eszter elgondolkodott. Kiült a padra a viskó elé és nézte az erdőt meg a csillagos eget.
Az ajtód elé fekszem és tizenkét katona nem tud elhurcolni a szobád küszöbéről. Van Roosen bárónő odadobta magát a szobrász mellére és őrjöngve csókolta a nyakát. A boldogság, a csend, a fény, az emberek hódolata, a történelem minden dicsősége várakozik rád az oldalamon, ha jössz. És ha nem megyek? kérdezte megrökönyödve a szobrász. Akkor megölöm magamat itt a zárda kapujában.
A grófné megmondta a kocsisnak az utczát, melyben az Eszthey-palota állt, de meghagyta neki, hogy az utcza végén álljon meg, nem akarván a palota kapuja elé hajtatni. Midőn Hermance és Dózia kiléptek Obrenné fogadóterméből, gyorsan fölnyilt annak egyik mellékajtaja s mintegy tizennyolcz éves, magas, erőteljes leány dugta ki fejét rajta. Nem sikerült, mondá boszús hangon Obrenné. Hova mennek?
De ha az ember maga se tudja, mit cselekedjék, vagy mit ne cselekedjék, hogyan tudja a ló?!... Szóval, hasonlóan azokhoz az angol matrózokhoz, akik föllázadva a kapitányuk ellen, megitták az Indiába küldött pálinkát, aztán zátonyra kormányozták a hajót s holtrészegen táncoltak át a másvilágra: Vidovics Feri teljes öntudatlanságban, mámorosan lovagolt végzete elé.
Ugy hozta, mintha rabot sürgetne a biró elé s izgatottan pusmogott az öcscsének. Siess kérlek. Menni kell már. Mérgesen felelt a fiatalabb Glubovitz: Csak intézkedni kell előbb, vagy mi? A vénebb igazat adott neki, de szorongva leste, hogy vége legyen már a beszédnek.
Letette maga elé a földre a pakkját, egy kis kék koporsót, a minek a fedelén egybefolyt a sötétségben a durván rámázolt fehér virág és lábra segítette az asszonyt. Messze az utcza végén a város felől ujra belefúrta magát a sötétbe egy vörös lámpás villamos kocsi s mig jött, az asszony gondolt valamit. Tán fölvenne. Próbáld meg. Hogy próbáljam? mit próbáljak rajta? Muszáj neki.
Vártam, hogy folytatni fogja, de nem folytatta. Csak bámult maga elé és hallgatott. No, gondoltam, szépen vagyunk! A kihibbant szeg visszazökkenése alighanem elmaradt... a valóságnak szemtől-szembe való látása, úgy látszik, mit sem használt. Nem gyújtott világosságot a fejében, nem oszlatta el az elméjére boruló homályt. Szegény Regina, sajnállak de mi az istennyilát kezdjek egy félbolonddal?
A Nap Szava
Mások Keresik