United States or Antigua and Barbuda ? Vote for the TOP Country of the Week !
Rögtön sarkon fordultam és visszasiettem a pajtához. A leány rám emelte tekintetét és gyorsan megkérdezte: Ott van? Ha azt az öreg csavargót gondolod az ott van. Igen, azt gondolom. Várakoztam, hogy folytatni fogja, de nem szólt, csak csendesen, apathikusan nézegetett maga elé s a keze fejét dörzsölgette. A gyanu nem hagyott nyugton.
Igérem, hogy rajtam kívül soha senki sem tudja meg nevét, mondá Hermance. Valóban számíthatok arra? kérdé a leány s elhagyva helyét, a grófné elé térdelt és megragadva annak kezét, bájos, esdeklő kifejezéssel tekintett szemébe.
Vajda nem szólott egy szót se, elkényszeredve, szomoruan bámult maga elé s mikor már érezte, hogy nem birja tovább, hanem legalább egy zsandárt leüt, lefeküdt a földre s bepörzsölte az arczát a harmatba.
Miről van itt szó, mélyen tisztelt barátom, ha megengedi, hogy így szólítsam önt, méltóságos uram ... Miről van itt szó? Dolgokról, szenvedélyekről, egyéni kedvtelésről, a lélek legintimebb, legbensőbb hajlamairól egyrészt, amelyek egyáltalán nem tartoznak a nyilvánosság elé; szó van másrészt egy durva véletlenről, a magukban véve ártatlan mozzanatok sajnálatos összetalálkozásáról.
Kisasszony, üljünk le egy kicsit mondta a gróf gyöngéden és a nagy gyékényzsöllyék egyikét Gina elé tolta. Köszönöm, gróf úr... és ön is... rámutatott a szomszédos zsöllyére. Olyan volt, mint a bakfis, akit éppen most hoztak ki a zárdából. Nagyon kedves volt. Ugyanezt gondolhatta a gróf is, mert nagyon rajta feledte a szemét a kis leányon. Édes gyermek mormolta magában. És nem unja?
Az öreg zsidó asszony, ki eddig ott sírdogált a leégett lakóház közelében, amely szeretteit maga alá temette abban a minutumban, amikor a kozák hatalmas alakja eltűnt a zsarátnokban felugrott kuporgó helyzetéből és eltorzult arccal, felbomlott ősz hajjal, mely mint egy kígyó-csomó röpködött halántékai körül, odarohant a tüzes zsarátnok elé és sovány karjait égnek emelve, a kielégített bosszú eszelős örömével rikácsolt a tűzbe valami rettenetes átkot.
Megmutattam neki Dózia arczképét, s kértem, hogy igyekezzék őt fölkeresni, viszonzá bűnbánóan Hermance. Eszthey komoran nézett maga elé. Nem mert szemrehányást tenni nejének, mert érezte, hogy nincs ahhoz joga. Miért nem voltál hozzám bizalommal? kérdé két percznyi hallgatás után. Lehettem-e? Eszthey gróf lehajtá fejét, és arczát sötét pír önté el... A szégyen pírja.
Hova fordúljak? Írjak neki? Tudja, hogy a tollal nem igen tudok bánni, még kevésbbé, mint a szóval, pedig ebben sem vagyok valami nagy mester. Jobb szóval, mint tollal. Én azt tanácslom, vesse el bizalmatlanságát, álljon Klára elé s őszintén, nyiltan kérdezze meg tőle, akar-e nejévé lenni? És ha azt feleli, hogy nem akar? Akkor nem is lesz, és nincs az a hatalom, mely rá kényszerítse.
Ha nem álom, meg kell neki fejteni a rejtélyt, akarom! és akarom! mormogá setéten, azután nyugalmat erőszakolva feldúlt vonásaira, sietett a belépő elé. Nos, kedveltem? kérdé a tudós. A tűz ég! Az athenora izzik! felelte José halkan. Helyes! Izzítsd az anyagot, izzítsd, kedveltem! A tűzben van az erő és feltámadás.
A szegény ember hitetlenül bámult maga elé, mintha álmodnék. Nem hittem, nem hittem... Tovább is még folyton nőtt a siker. Hallatlan lett, csudát müvelt a publikum. A darab végén már vonszolni kellett ezt a szegény nehézlábu embert. A közönség sem akart hazamenni. Mikor már ürült a szinház, ugyanaz a publikum rohanta meg a pénztárakat, a mely végignézte a darabot.
A Nap Szava
Mások Keresik