United States or Malaysia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Gebe írnok úr a hízóknál mulatozott egy kicsit, azoknak a röfögése kísérte egyik óltól a másikig: megvakargatta a rózsaszín pofájú Yorkshirek széles szalonnás hátát; azok kéjesen csemcsegtek rá és szuszogva, fújva hálálkodtak neki.
Egyikünk se szólott egy szót se, csak a házigazda tánczolt körülöttünk fürgén, hol az egyik, hol a másik vendégét ragadva karon s folytonosan beszélve hebehurgyán, minden összefüggés nélkül összehadarva mindent, a mi csak a megrongált agyából a nyelvére tolongott. Egy-egy pillanatra megállottunk.
Az éj egy regényes völgyben borult a haramiákra, melyet mint kalandos életük egyik legszokottabb nyughelyét kapitányuk eleve, ha szét üzetnének, gyülő pontnak rendelt. Kis csapatokban, melyekre Karácson embereit annál inkább eltéveszthetni feloszlának, érkeztek a haramiák. Három jöve legelőbb egy szédelgő sziklaösvényen alá a völgy déli oldalán. Hála istennek!
Az egyik rángatta a vállát a szűrben, a másik két kézre fogván a nagy ákáchusángot, amit bot gyanánt vitt, a végével a fagyos rögöket turkálta. Többször kellett még a hívást ismételni, teljes megnyugvást adván arról, hogy semmiféle fizetség nem lesz a dologból. Ez utóbbi kijelentés kissé meghatotta a két legényt, hanem azért csak az egyik hitte el.
Én római polgár vagyok, üvöltötte öklét rázva, engem nem lehet elfogni. Nem lehet, ha meggebedtek, akkor sem lehet, ismételte makacsul és pislogva nézett körül. A kalózok nevettek és lökdösni kezdték. Az egyik mélyen meghajolt előtte, két karját a mellén keresztbetéve, aztán gúnyosain mondta: Ki akar téged elfogni, tiszteletreméltó disznóhólyag?
Azután egyszerre fordultak a menyecske felé; de megint csak összenéztek. Az egyik kacagott; az ráragadt a másikra is. Valami bolondot gondolhatott mind a kettő. Itt ma ne soká maradjunk, öcskös, dörmögte a csikós. Ma ne, visszhangozta a gulyás. Mire a csárdás hozta a bort, már megint lovon ültek. Hiába tessékelte őket beljebb a menyecske. A csárdás vérszemet kapott.
Ágyúmorajt hosszú időközökben még csak hallottam, vagy legalább is hallani véltem, egyéb jele az eleven életnek azonban sehol sem mutatkozott. Oly nagy távolságokba húzódott az ütközet, ahonnan a hang már nem bír idáig elvergődni? Ez sem lehet. Az ágyúdörej még erős szél ellen is elhallszik harmincz kilométernyire, szél alatt gyakorta kétszázra is. Ide egyik disztancia sem stimmelt.
Testvéréről életében egy szót sem említett, csak halála után akadtak örökösei azon írásra, melyben apjának élete foglaltatott, s ez alá Tivadar saját kezével jegyezte föl a következő szavakat: Ezen szerencsétlen öregnek egyik fia én valék s a másik Pintye Gregor, a híres haramia, kit nehogy szégyenemre az akasztófára jusson, saját kezemmel lőttem agyon.
Az egyik előre zuhant és kiterpesztett karokkal arcára esve, nem mozdult többet... a másik megfordult maga körül, azután leült a földre, mindkét kezét szájához szorította s néhány hörgő hang után úgy maradt ott ülve, mellére esett fejjel, mintha csak aludt volna. Tudtam, hogy megöltem őket. Én sohase hibázok.
Mi lehet az? tudakolá az érsek talán csak nem tolvaj? Óh Isten mentsen, azt a világért sem lehet róla mondani. Ámbár bizony jól megszedte magát. No, de azt becsületes uton is tehette. Nem merem mondani, hogy Nos hát akkor mi lehet az a nagy hiba? sürgeté az érsek egyik se nevel olyan lovat, barmot; buzája, rozsa szép, repczéje sikerül; mindenen áldás van a keze alatt.
A Nap Szava
Mások Keresik