United States or Ireland ? Vote for the TOP Country of the Week !
A szemérmes szégyenkezés ez ösztönszerű varázslata azonban csak egy rövidke pillanatig tartott. A következő pillanatban ismét fölemelte fejét és nyugodtan, mosolyogva, végtelen odaadással nyugtatta rajtam tekintetét. Meglepve bámultam a változást, melyen egész lénye keresztül ment.
Azután nagyjában elbeszéltem az őrmesternek az egész Regina-históriát. Figyelmesen hallgatott, majd leintett a kezével és így szólt: Biz ez a szegény kis Regina nem »hölgy« és Árpi ostoba szamár, ha pletykázik róla. Egyébként... tegye el, főerdőtanácsos úr, ezt a históriát is többi háborús emlékei közé. Lesz még több is, ha nem sikerül hamarosan faképnél hagynunk ezt a savanyú szagú országot.
Újabb századok sietnek az ugarra. Föloszlanak, a legénység sietve megy előre, megbukva a szántás kupacaiban. Micsoda rend ez? kiáltja Brauneck. Elől az alezredes, az őrnagyok vezényszava szerint megy az álcsata. A puskatűz fokozódik. Gyorstűz! Az egész vonal átveszi a sortüzet. Azután a századok hirtelen előretörnek, a roham megkezdődik.
De nem gondolod, hogy elkerültek bennünket? Az bizony meglehet. Ámbár, ha csak meg nem kerülik a piacot, az ablakon át bizonyosan észre veszed őket ... Én is azt hiszem. S lehet, hogy még most is tart a próba. Alighanem. Nem tudod, hogy micsoda darabot próbálnak? Dehogy nem. Elmondhatom neked az egész fekete táblát. Félnyolckor olvasópróba A csángó szerelmé-ből; ez nem tartozik ránk.
Nyolc óra felé Schultz hadnagy úr járta végig mégegyszer a frontot. Finom, sápadt arca változatlanul egyforma maradt. Semmi változást nem vettem rajta észre. Talán ő volt az egész divizióban az egyetlen fiatalember, aki fölött nyom nélkül viharzott el a háború eddigi összes nyomorúsága, öröme, szennye és dicsősége. Minden nap gondosan megborotválkozott. Ebben körülbelül minden benne van.
Aztán egyszerre olyan rettenetes kacagásra fakadt, hogy homlokán kötélvastagságúra dagadtak az erek. Az egész szoba rengett a nevetésétől s közben úgy szuszogott, mintha szélmalmot készülne hajtani. Lullus Raymundus továbbra is csendesen könyökölt a feldöntött cinpoharak között s mozdulatlanul meredt maga elé: Szeretem, halálosan szeretem...
A roppant térséget, ahol egy negyedórával ezelőtt még bunyevác, magyar, sváb és rác parasztok tarka sokasága nyüzsgött, birtokba vette a csend és homály. A tér északi szélén magánosan álló nagy templomot mélységes sötétség környékezte, s mögötte, az egész tájékon, vak homály és kisérteties némaság ült.
Messze vidékről vásárosok jöttek s a falu főutczáján felütötték sátoraikat, csizmát, szűrt, kalapot, mézeskalácsot és gyerekjátékot kínálva a falu népének, mely szokás szerint a búcsú napján elégítette ki egész esztendőre ruházati és fényűzési igényeit.
Csodálkozva meresztette rám apró, hunyorgó szemeit és sokáig nem tudta, hogy mit válaszoljon. Egész lényéről lerítt, hogy ezen a dolgon sohasem gondolkozott. Mit értek az alatt... hogy otthon?... Mein Gott mit?
Azokkal a láthatatlanul vékony erekkel az egész testünk tele van és mindenhol ugyanaz történhetik, amit az előbb a bőrről mondtunk: kitágulhatnak azok az erek, amelyek friss vért visznek, vagy pedig azok, amelyek az elhasznált vért megint elviszik.
A Nap Szava
Mások Keresik